szomorú

hatodik ovis nap. hétfőn nem sírt, csak a végén, amikor az akváriumovi kirakatában meglátott éppen bejönni (!) a kerten át. kedden nem kívánt elengedni (nem mondták meg, mennyi időn át sírt, de szerintem csak az udvarozás segített neki átlendülni a dolgon.) ebédnél már nagyon örült nekem. délután többször megbeszéltük, mi miért van, mi volt, mi lesz. nem örült, de érteni látszott. este, a vidám aludni készülődés közepén, egyszer csak ("a semmiből") nagyon keservesen elsírta magát. meg is vigasztalódott hamar. ma reggel az orvosossal tarkított nagymamás készülődés vidám volt, de a teremben (oviba velem ment már be) egy lépést sem volt hajlandó nélkülem tenni, és szívettépően zokogott távoztamkor.
nagyon szomorú a szomorúsága, hogy ennyire fáj neki. nem egy fesztiválozó gyerek, semmi kirakat nincs ebben a bőgésben, az a nehéz.
az óvónénik pedig rendben vannak, ez jó.