2010. szeptember 17., péntek

ahh mivan mááár

japp, jogos a fölvetés, szürke szamár a ködben vagyok, pedig vagyunk, nagyon is, mostanában éppen kezdek hatványozódni, hogy ide is meg oda is egyaránt jussak.
ma pl itthonról dolgozom (ha hagyják ezek a marketingelők), levelezek (őrület), írok (ha volna időm), fordítok (motivációs mellékletet egy újabb projektemhez) (ami amúgy is vicc, mert egyelőre kétféle lehetőség van: vagy megint megyek a ködös Albionba, vagy valószínű, hogy megyek a ködös Albionba, pedig csak egy kósza ötlet volt, ujjgyakorlat, jelentkezgetési egy a sokból, és ha már lúd, legyen kövér: 6 hét kint, ha) (arról nem beszélve, hogy a kinti intézményt is még meg kellene ma környékeznem, de ebből úgyis csak hétfő lesz, mert inkább írjak érthető levelet, mint ne, hehe)
g oviba szokása éppen lejtmenetet vett az elmúlt napokban: a kiváltó okok sorrendben: anya déli leváltása nagymamával, anya délutáni késői hazajövetele, minek okán 6 után látja először anyját, szerda-csütörtöki amúgyis elputtyanás, keddi új óvónéni "rémisztő" (g-nél ez bárki lehet random) jelenléte, ennek és az egyéb anyapótlékot vágyó kiscsoportos okán újabb, kedvenc óvónéniről való leválási félelmek. ja, és az ovis betegségek fejünk felett lebegése.
tehát tegnap a szülői után még volt egy erős másfélórás itthoni sírásríváskezelés, onnan, hogy nem szeretem az óvodát és inkább veled megyek a munkahelyedre és csöndben leszek egy helyben (???) (!!!), és nem szeretem a (és itt hosszú felsorolás bömbölve, ovis ezekazok), szóval próbáltuk megbeszélni a dolgokat.
ez a sűrűje, reményeim szerint azért innen csak lesz egy szép virágos ösvény FELFELÉ.
férjek holnapi esős távozta ismét próbára teszi a kínai cirkuszianyák tányérpörgető képességeit, nem beszélve a távozást igényló program megfázást összeszedős faktoráról. szorítunk, ez a legkevesebb, hogy 1. vagy maradjon el a dolog 2. legalább napsütés legyen.

Nincsenek megjegyzések: