"egész""ség""ügy"

szakrendelés. július 23. fölhívom. időpont. sürgős-e. (?) izé. akkor szeptember 8. 8-10ig. várok, várok, várok. szeptember 8. 7:40 rendelő. nyolcadik a sorban. izé. hogy is megy ez? hát, a sorszám még nincs kint, a doktornő még nincs itt. majd akkor adják ki, ha jön. (?) ja, fél9kor elmenne? (együtt érző pacientúra véleménye:) hát addigra esetleg be tud menni először. (?) mer' az úgy van, hogy első körben behívnak mindenkit megnézni a leletét. aztán kiküldik. aztán újra behívják. (?) 10ig biztos nem fejezi be. szupper (ez volna az én véleményem), akkor irány vissza a gyerekem meg az oviba szoktatás. 8:18 fölhívom a kórházat. rosszat kapcsol. de közvetlen telefonszámot ad az a hely legalább (! örök hálám). 8:22 telefont asszisztens fölveszi, alázatos szolgája új hamari időpontot kérek, asszisztens leszúr (és akkor finom voltam), miért nem szuszakoltam be magam elsőnek, ha sürgős. (?) kegyesen 2 hét múlvára időpontot ad: 8-10ig.
én ezt a milliárdos beruházást arra szántam volna, amiből csili-vili bőrfoteleket sikerült várakozónak beépíteni, hogy a régi orvos- és személyi berendezést megszűressem, végkielégíttessem, és új (régi), de személyközpontú kórházat hozzak létre, jól felszerelt műszerekkel, rendes fizetéssel. ahol követelmény LENNE az időpontadás, az igényeknek megfelelő rendelési idő, annak betartatása, a korrupció megszüntetése, az információk egyértelmű átadása (telefonszám, javaslatok, stb.)
minden napja kérdőjel egy nem rendben létnek, de így minden percét kiválóan meg lehet keseríteni. az ilyen totális rendszerekben birkanépet kezelgetünk, mindegy, lepukkant-e vagy épp milliárdokból épül a környezet. uff, én beszéltem.