könyököm

tehát egészen hálás vagyok.
például eshetett -helyesebben: eshettem- volna úgy, hogy mondjuk eltöröm a könyököm. vagy valami másra esem inkább. vagy eltöröm a másom. de nem, mert az alsókaromra estem, abból is nyilván valami izomszerű helyre, így "csak" a tenyérnyi dagadás és (jelenleg türkizkék) folt, na meg az érintésre sikítós fájdalom maradt (hát nem érintem).
az meg egyszerűen döbbenet, hogy pl az arnica montana (homeobogyók) és a fekete nadálytő (krém) negyed óra alatt mennyit segít.
amúgy pedig a lépcső parkettafényessége és az itthoni zoknis közlekedés egyszerűen predesztinál engem arra, hogy az évi egy esésem háromévente balesetnek minősüljön. vahh. pipa, most akkor pár évig megint nem kell erről blogolnom.