igen, ez már csak így szaladgat velünk.
egész huszonnegyedikén azzal az érzéssel küszködtem, hogy valamikor valaki ebben az évben elrabolt észrevétlen 4-5 hónapot, mert ILYEN NINCS, hogy máris megint itt a "szenteste".
a csudát, még csak október van. (nem)
szóval a lelki ráhangolódás az aztán tényleg az ünnep utánra marad, bár tegnap este kiválóan elmeséltem Gergőnek, mire föl is a karácsony, szülinap, meg ilyenek, végighallgatta, egész komolyan odafigyelt (a harmat kiadó mesélő (gyerek)bibliájában a képek kiválók)
a 23-i nap munkaügyben telt, "benne voltam a tévébe' ", hehe, végül, ami azért elég jó, minthogy én is benne voltam ennek a szervezésében, bár az talán túlzás, hogy 5-kor még bent güzültem, és persze még könyvért kellett mennem utána.
és akkor még volt egy névnapozás 8-ig családostul, ahol az illető jóvoltából gyermekem megismerkedhetett a csokinasizás technikájával, ezúton is jelzem, NEM (NEM) örülök nagyon.
és akkor éjjel becsomagoltam a töméntelen mennyiségű ajándékot, sok kicsi-sok idő-alapon, és nagyon hálás voltam a ráérzéses vásárló mivoltomra, ahogyan egyszer-kétszer mintegy mellékesen vettem csomagolókat pl...
így kúszott átt 24-ére minden tennivaló, a múlkori ablakmosáson túl csak porszívózás volt a Nagy Takarítás, odaégettem az ischlerek macialapjait is, így marad a klasszikus kerek (ma megkenve, becsokizva, bediózva végre), megsütöttem ama HALat (paprikás liszt, só, süt), krumplit, miközben beállított egy gyerekkori jóbarát, miközben g-vel kiszaggattuk a mézeskalácsragacsból a szivecskéket és dióval láttuk el, miközben másfél napja a mikulásos gryllust hallgattuk, és g ezek után másfél verszakot kívülről fújt belőle.
és lett délutáni alvásidő, mialatt díszült a fa, s miután átrobogtunk ama családomhoz, mely vacsival várt minket, meg ajándékokkal, és akkor azt láttuk, hogy ez jó (és fárasztó)
és még este hazatérve lent is bekarácsonyoztunk, és sürgősen megajándékoztattunk, mert ez egy ilyen dolog.
és éjjel még szépen összeraktam g ajándékait (angyalkai megbízás, duplóépítés, ilyenek), majd
reggel,
vagyis ma
arra ébredtem, hogy "anya! kukásautó!!!" (rohan, redőnythúz, hunyorog, elment pont), ami egyébként kegyelmezés volt szegény életemnek, lévén hat helyett félnyolckor jöttek csak.
aztán (a tegnapi édes kiszólás után: látván a fát g tegnap mondta, hogy hű, meg óóó, aztán úgy öt perc múlva kijelentette, hogy akkor "most ajándékozni") most ajándékoztunk is.
és akkor megállapítottam, hogy jövőre:
1. egy alkalom lesz, nálunk, mindenkinek, fityisz a "hagyományokra", s minden további napot láblógatással, shrekéshasonlóknézéssel, esetlegesen alternatív, szig.nemajándékozós dumcsipartikkal fogjuk tölteni.
2. a gyermek 5 darab egészdiót fog kapni ÖSSZESEN ajándékként. és elég is lesz ám.
ja, mert ma folytattuk a dédijéhez menéssel, duplókukásautó, majd a rokonyokkal, zenélőmozgó törpekotrógép, estébé. és a családi ebéddel, mely ELŐTT sikerült már a fáradtéheshiszti-rohamot (és a jótanácsáradatot) letudnunk, jót ettünk amúgy az elmúltával, és akkor alvás alatt eljött a dédi, majd este a lent jött föl, szóval
mindenki mindenkivel mindenhol találkozott, beszélt, evett, hallgatott, tanácsokat osztogatott, ésatöbbi, sok jónak ítéltetett.
és még lesz a holnap.
egyik szemem örül, a másik alszik.
egész huszonnegyedikén azzal az érzéssel küszködtem, hogy valamikor valaki ebben az évben elrabolt észrevétlen 4-5 hónapot, mert ILYEN NINCS, hogy máris megint itt a "szenteste".
a csudát, még csak október van. (nem)
szóval a lelki ráhangolódás az aztán tényleg az ünnep utánra marad, bár tegnap este kiválóan elmeséltem Gergőnek, mire föl is a karácsony, szülinap, meg ilyenek, végighallgatta, egész komolyan odafigyelt (a harmat kiadó mesélő (gyerek)bibliájában a képek kiválók)
a 23-i nap munkaügyben telt, "benne voltam a tévébe' ", hehe, végül, ami azért elég jó, minthogy én is benne voltam ennek a szervezésében, bár az talán túlzás, hogy 5-kor még bent güzültem, és persze még könyvért kellett mennem utána.
és akkor még volt egy névnapozás 8-ig családostul, ahol az illető jóvoltából gyermekem megismerkedhetett a csokinasizás technikájával, ezúton is jelzem, NEM (NEM) örülök nagyon.
és akkor éjjel becsomagoltam a töméntelen mennyiségű ajándékot, sok kicsi-sok idő-alapon, és nagyon hálás voltam a ráérzéses vásárló mivoltomra, ahogyan egyszer-kétszer mintegy mellékesen vettem csomagolókat pl...
így kúszott átt 24-ére minden tennivaló, a múlkori ablakmosáson túl csak porszívózás volt a Nagy Takarítás, odaégettem az ischlerek macialapjait is, így marad a klasszikus kerek (ma megkenve, becsokizva, bediózva végre), megsütöttem ama HALat (paprikás liszt, só, süt), krumplit, miközben beállított egy gyerekkori jóbarát, miközben g-vel kiszaggattuk a mézeskalácsragacsból a szivecskéket és dióval láttuk el, miközben másfél napja a mikulásos gryllust hallgattuk, és g ezek után másfél verszakot kívülről fújt belőle.
és lett délutáni alvásidő, mialatt díszült a fa, s miután átrobogtunk ama családomhoz, mely vacsival várt minket, meg ajándékokkal, és akkor azt láttuk, hogy ez jó (és fárasztó)
és még este hazatérve lent is bekarácsonyoztunk, és sürgősen megajándékoztattunk, mert ez egy ilyen dolog.
és éjjel még szépen összeraktam g ajándékait (angyalkai megbízás, duplóépítés, ilyenek), majd
reggel,
vagyis ma
arra ébredtem, hogy "anya! kukásautó!!!" (rohan, redőnythúz, hunyorog, elment pont), ami egyébként kegyelmezés volt szegény életemnek, lévén hat helyett félnyolckor jöttek csak.
aztán (a tegnapi édes kiszólás után: látván a fát g tegnap mondta, hogy hű, meg óóó, aztán úgy öt perc múlva kijelentette, hogy akkor "most ajándékozni") most ajándékoztunk is.
és akkor megállapítottam, hogy jövőre:
1. egy alkalom lesz, nálunk, mindenkinek, fityisz a "hagyományokra", s minden további napot láblógatással, shrekéshasonlóknézéssel, esetlegesen alternatív, szig.nemajándékozós dumcsipartikkal fogjuk tölteni.
2. a gyermek 5 darab egészdiót fog kapni ÖSSZESEN ajándékként. és elég is lesz ám.
ja, mert ma folytattuk a dédijéhez menéssel, duplókukásautó, majd a rokonyokkal, zenélőmozgó törpekotrógép, estébé. és a családi ebéddel, mely ELŐTT sikerült már a fáradtéheshiszti-rohamot (és a jótanácsáradatot) letudnunk, jót ettünk amúgy az elmúltával, és akkor alvás alatt eljött a dédi, majd este a lent jött föl, szóval
mindenki mindenkivel mindenhol találkozott, beszélt, evett, hallgatott, tanácsokat osztogatott, ésatöbbi, sok jónak ítéltetett.
és még lesz a holnap.
egyik szemem örül, a másik alszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése