2009. december 19., szombat

huhh, ezek a szombatok

perszehogy egyre jobban taknyolunk, ki helyett befele megyünk ebbe a lájt vírusba, amelyik makacsul fo(r)g(at)ja a nózinkat, melyből egy újonnan tanult mondóka alapján mesélhetnék "fényesékről" (atyaég, hát ezt is leírtam, pedig borzongással vegyes érdeklődéssel hallgattam pár napja - számomra eddig ez fehér folt volt)
ilymódon nem csoda, hogy egyórás csúszással ugyan, de végül kettecskén abszolváltuk a nagybevásárlást a drágával, g ismét a nagyszülőkre bízatott, mely fennhatóság ezen a héten kicsit túltengett már, de hát
ez van.
az utolsó métereken kezdett el amúgy nyakunkba zúdulni szibéria, szépen visszafáztunk hát a vírusunkba, ezúton is gratulálok magunknak, de legalább g nem taknyol ma jobban, mint tegnap.
lett fánk.
lett ajándékvégünk.
lett sok új tapasztalatunk a tolakodókról (fú, de kiakadtam, pedig hát... jó, ebben a dologban nagyon is vágyom londonra, arra a beleivódott sorbaállótulajdonságra, mellyel minden londoni él, és ami itt -ebben az esetben persze csak- a balkánon olyan, mint egy mese, habbal.
és persze ebben a kiakadásban benne vagyok én is, mert mi a csudának akadok ki ilyen hülyeségen)
a lényeg az, hogy a hó jó, a sok hó meg nehéz. hétfőig pl nem gond, ha eltakarítanak szorgalmas kezek pár hóhegyet az utamból, hehh, irány a város, tele munkával.
ja, és csak mint oltásmizéria-adalék: 6 hete zajló doktornénis csatában a kizárólagosan emlegetett egyik kórház helyett dokinéni adott sebtében (és hibásan) a másik kórházba beutalót. tehát lesz újabb körünk vele, a vírusunkról nem is beszélve.

Nincsenek megjegyzések: