ezek olyan macerás, de érdekes napok.
macerás az, ahogyan éjjel olyan háromórányit fönt volt a kölök, és mondjuk olyanért sírt szívet tépően hajnali félötkor még, hogy hát éjszaka mindenki alszik, köztük a papa meg a mama is, akik ugyebár lent laknak a házban, s a gyermek úgy gondolta, akkor ő szívesen találkozna velük. végtelenül elkeseredett a gondolatra.
én akkor keseredtem el, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem csak a mostanában szokványos negyedórás visszaaltatás lesz.
tegnap amúgy sejthettem volna az éjjelünk menetét, de nem kívántam a nap érdekes voltát ilyennel terhelni.
ugyanis d-val (meg kisfiával d-vel) szépen elautóztunk a közeli m-be, meglátogatni n-t és kisfiát m-et (szép kis kavalkás, mi). miután m egyidős g-vel, csuda jó volt láttamozni, hogyan vannak ezek a kölkök egymással, együtt, helyesek voltak. (pl még nincs meg náluk az az utálatos azazenyimétiedé-korszak, háhhá)
szuperül alakult a délután is, jó nagyot aludt itthon g, és szépen flottul odaértünk az esti ballagási vacsira d-be, és evett szépen, és viselkedett szépen, és nem volt nyűgös szépen, csak éppen.
csak éppen ott volt az a nyüzsgés, meg a nénikbácsik utyuluputyuluztak, meg későn került ágyba, meg frontátvonulás, ehh, még a legszebb nap utáni éjjeli alvást is szétzaklatta volna ez az egész így.
ma meg tehát elaludtunk, így a vendégségünkből késtünk kissé, de g megbarátkozott p-val, a kutyával, és persze a réglátott rokonyokkal sem volt baj, hogy találkoztunk végre.
és miután sem oda (villamosok), sem vissza (kutya) nem volt alvás a kocsiban, gyermekünk ismét túlpörgött, sírogatva és nehezen aludt el, majd ugyanígy ébredt, alig bírtam megvígasztalni.
érzelmi fejlődés szevasz.
macerás az, ahogyan éjjel olyan háromórányit fönt volt a kölök, és mondjuk olyanért sírt szívet tépően hajnali félötkor még, hogy hát éjszaka mindenki alszik, köztük a papa meg a mama is, akik ugyebár lent laknak a házban, s a gyermek úgy gondolta, akkor ő szívesen találkozna velük. végtelenül elkeseredett a gondolatra.
én akkor keseredtem el, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem csak a mostanában szokványos negyedórás visszaaltatás lesz.
tegnap amúgy sejthettem volna az éjjelünk menetét, de nem kívántam a nap érdekes voltát ilyennel terhelni.
ugyanis d-val (meg kisfiával d-vel) szépen elautóztunk a közeli m-be, meglátogatni n-t és kisfiát m-et (szép kis kavalkás, mi). miután m egyidős g-vel, csuda jó volt láttamozni, hogyan vannak ezek a kölkök egymással, együtt, helyesek voltak. (pl még nincs meg náluk az az utálatos azazenyimétiedé-korszak, háhhá)
szuperül alakult a délután is, jó nagyot aludt itthon g, és szépen flottul odaértünk az esti ballagási vacsira d-be, és evett szépen, és viselkedett szépen, és nem volt nyűgös szépen, csak éppen.
csak éppen ott volt az a nyüzsgés, meg a nénikbácsik utyuluputyuluztak, meg későn került ágyba, meg frontátvonulás, ehh, még a legszebb nap utáni éjjeli alvást is szétzaklatta volna ez az egész így.
ma meg tehát elaludtunk, így a vendégségünkből késtünk kissé, de g megbarátkozott p-val, a kutyával, és persze a réglátott rokonyokkal sem volt baj, hogy találkoztunk végre.
és miután sem oda (villamosok), sem vissza (kutya) nem volt alvás a kocsiban, gyermekünk ismét túlpörgött, sírogatva és nehezen aludt el, majd ugyanígy ébredt, alig bírtam megvígasztalni.
érzelmi fejlődés szevasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése