„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2009. május 2., szombat
dolgaim
az egyébként még vacak, ahogyan egyik dologmtól meg teendőmtől a másikig kapdosok, majd végül egyiket sem teszem meg /oldom meg / viszem végbe. tornyosulás van, amitől pedig egyre jobban blokkolódom.
2 megjegyzés:
füles
írta...
juteszembe, már egy ideje nem jutott - a húgommal értekeztetek ajándék átadás ügyében? őt soha nem tudom utolérni, nem tud privát levelezni a melóból, ahol úgy kihajtják a belét, hogy otthon már nemigen netezik. pusssz.
váhháhááá, bocsánat, állandó a rohanvást élés itt is, noha szinte nonstop itthon vagyok. épp emiatt nehéz is mikorra egyeztetnem bármit, olyan messze van a város tőlem :( de most rástartolok.
2 megjegyzés:
juteszembe, már egy ideje nem jutott - a húgommal értekeztetek ajándék átadás ügyében? őt soha nem tudom utolérni, nem tud privát levelezni a melóból, ahol úgy kihajtják a belét, hogy otthon már nemigen netezik.
pusssz.
váhháhááá, bocsánat, állandó a rohanvást élés itt is, noha szinte nonstop itthon vagyok.
épp emiatt nehéz is mikorra egyeztetnem bármit, olyan messze van a város tőlem :(
de most rástartolok.
Megjegyzés küldése