Lackfi János: Dorottya legyőzi a hisztit
A hiszti sózsák lehet,
Százötven kiló,
Lábamra csimpaszkodik,
Mint óriási ló.
Felemelni nem tudom,
A hiszti nehéz,
Lerogy alatta a láb,
Megfájdul a kéz.
Rángat össze-vissza csak,
Jobbra-balra ráz,
Földre húz, ordíttat is,
Zeng belé a ház.
Kifacsarja a szemem,
A könnyem csöpög,
Orromból üveg folyik,
Kivörösödök.
Bármit kérnek tőlem, az
Nem tetszik nekem,
Biztat, mondjak rá NEMet,
Lábamra tekeri.
De ha apa megölel,
A simogatás
A száz kilót leszedi,
Majd cipelje más.
Ha majd apa felemel,
Elbír engemet,
Könnyű lufi lettem, és
Szinte lebegek.
A hiszti sózsák lehet,
Százötven kiló,
Lábamra csimpaszkodik,
Mint óriási ló.
Felemelni nem tudom,
A hiszti nehéz,
Lerogy alatta a láb,
Megfájdul a kéz.
Rángat össze-vissza csak,
Jobbra-balra ráz,
Földre húz, ordíttat is,
Zeng belé a ház.
Kifacsarja a szemem,
A könnyem csöpög,
Orromból üveg folyik,
Kivörösödök.
Bármit kérnek tőlem, az
Nem tetszik nekem,
Biztat, mondjak rá NEMet,
Lábamra tekeri.
De ha apa megölel,
A simogatás
A száz kilót leszedi,
Majd cipelje más.
Ha majd apa felemel,
Elbír engemet,
Könnyű lufi lettem, és
Szinte lebegek.
forrás: Friss tinta! mai gyerekversek- szépen olvassuk csak el a kapcsolódó oldalt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése