vilmos és erzsébet

kedves Vilmos,
ma például a zenéd kedvéért fölkeltünk hajnali nyolckor, összebogarásztuk magunkat, kocsiba ültünk, majd a normafától szépen komótosan fölballagtunk az Erzsébet-kilátóhoz. mire fölértünk, egészen elmúlt 11 is bőven, a nap lassan a zenithez közeledett, te már a sokadik énekednél tartottál, mi pedig megegyeztünk abban, hogy nyilvánvalóan ez volt az első és egyben utolsó koncert, amire fényes nappal babakocsiban tolt lassan türelmetlenedő gyermekkel a hegy tetejére mi fölcaplatunk,

ennek ellenére vagy épp ezzel együtt kifejezett jó élménynek könyveljük el a dolgot, és nem csupán vidám személyed okán, de még azért is, mert ott módunk volt összefutni (már amennyiben hegytetőn bármilyen irányból és módon elképzelhető ez, mint tevékenység, mármint a futás) a pomogács-családdal.

ez a kiváló fordulat "kitűnő" programok közé sorolta a rövid kis családi kiruccanásunkat. (arról alig beszélve, hogy odafelé láthattunk éppenséggel még léggömbhajót is)

Vilmos bátyánk, drága, Téged azért kérünk, a következő koncerted szervezd ismét tán mondjuk a Millenárisra, vagy még inkább ebbe a kies dél-budai régióba, elsősorban és mindenekelőtt LAPOS helyre. mi akkor ott leszünk.
szeretettel ölel,
az andalgó-család