alvás

pár éjjele úgy zajlunk, hogy alvás van. olyan háromnegyed tízre elalszik teljesen, és egészen olyan hatig alszik (ahogy ezt leírom, már tuti, hogy nem így lesz ezentúl, sebaj).
ez a dolog, persze, minden szülő (és kedvtelésből tanácsadó / harmincéve kisgyerekes, ma csak a szépre emlékező / kivételes gyereket nevelő) álma, voltaképpen jó is, csupán azt a szépséghibát volna jó korrigálni, hogy a hatos keléssel jár ugyebár a tízórára előrehozni kényszerülő "nagy délutáni alvás" (nda) is.
időtartamban annyi, csak éppen a nap elején aludni a napközepit semmiképpen sem praktikus, miután hatra legkésőbb olyan ordítósan fáradt lesz a gyermek (én nemkülönben), hogy muszáj altatni. és az meg tényleg milyen már.
most tehát akkor tovább várjuk a normalitást, mely idővel csak beköszönt egyszer majd.
addig pedig semmilyen találkozót nem merek bevállalni, majd csak ha nyugdíjas leszek, ehhehehhhehe, lévén hogy tényleg minden napom tényleg mindig másképp alakul.
jelenleg ezt érzem gáznak.
s miután az éjszakai fölpattogás miatt is csak morogtam, lázadni meg nem lázadtam, szerintem ezt is kitürelmezem.