2008. szeptember 3., szerda

keratívkodásosdiság

azért valójában jó dolog -ha csak félórára is- gyermekkori énem gondolatát bizonyítva látni, miközben teszem: a favésés CSUDACSUDACSUDAJÓ dolog.
még ha a lefaragandó él nem is akar a csudának sem egyenletesen lefaragódni.
következő fejezetünkben a smirglizés befejezése és a pácolás mesélünk majd.
az elejéről például fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem, nem az összes faport tüdőztem le, a nagyrészét inkább a bőrömre tapasztottam.
na, mondom, félprofesszionalista vagyok.

Nincsenek megjegyzések: