egy szó mint száz, természetesen pénteken minden addigi szokást és tervet felrúgva gergelyem hatkor kelt, mitől kicsit ingott a dolog, mármint a városba rándulás, de kitartottam, teendőkön, rendrakáson és megjegyzéseken át (mire jók a házi bébiszitterek- előnyök / hátrányok), és még a tízórás buszt is elértem, futva.
futva, melytől még ma is éktelenül fáj a sarkamtalpam, de legalább kezdem racionalizálni, hogy ennyi kilóval élni TÉNYLEG sok. miközben futottam, azt számolgattam, mikor futottam utoljára.
nagyon régen.
a gellért térre a busz végtelen kurflival jut el, csak röhögtem, onnan gyalog pedig én jutottam el végtelen kalandosan a fővámra. akkora lyukak éktelenkednek mindenhol, az alsórakpartok sehol, munkások parizereznek a szabaccsághíd peremén, dobog a láb a farostlemezem, amely alatt és a duna fölött nem tudni, pontosan mi és mennyi van.
egészen a lónyaiig kalandoztam, de annyi minden volt oda-vissza, hogy csak lelkesen idevetek ezt-azt.
lett fénykép a fogsoromról, szép széles mosolyom van.
találtam a5ös befűzőmappát, olyat, amilyen kellett, egy olyan helyen, amit én évtizedek óta vágyom. újfüzet- (és jókönyv-) fetisiszta lévén minden félévben kell egy ilyen csak bemegyek "nézelődni"-élmény, de itt kedvesen szóba elegyedtek velem, akartak segíteni (kár, hogy nem volt mit), örültek nekem, vagy mi. ajánlom. vámház körút 7 vagy inkább 11 (ott a klapka környékén, ehhehehhhe, írhatnám dobozfedélre filccel,az volna csak az áthallás)
a vasedény ennek egyébként az ellentéte, ott én kérek elnézést, hogy bemerészkedvén kérdezném, mennyi az ár, meg ha nincs is ráírva a kedvezmény százaléka (40), szinte leszidnak, hogy pofát vágok, amikor a kiscsaj ki akarja számoltatni velem a 40 %-át a leírt árnak. MINEK számolnám ki a kedvezmény összegét, ha a nemkedvezményt fizetem ki. nem nem nem érti, zsuzsika néni, mennyi a 40 %-a a hmmmhmmmhmmnek?
anyaaaaa! egy darab nő volt ott mégis, aki még el is jött velem megnézni, hátha van kerámialapos tefálserpenyő ócsón, de attól még nem volt, kár.
és persze a csarnok, én oda gyerekkorom óta járok, és én ott tudom, a szeméből, ki ver (majd) át, és ahol nekem bármikor jó lenni-
rohanván haza firenzéről olvastam, és azt gondoltam, néha szívesen rándulok be a városba, de az eszem ágában sincs a gondolat, hogy rendszeresen ez jó volna nekem.
hát ez van.
futva, melytől még ma is éktelenül fáj a sarkamtalpam, de legalább kezdem racionalizálni, hogy ennyi kilóval élni TÉNYLEG sok. miközben futottam, azt számolgattam, mikor futottam utoljára.
nagyon régen.
a gellért térre a busz végtelen kurflival jut el, csak röhögtem, onnan gyalog pedig én jutottam el végtelen kalandosan a fővámra. akkora lyukak éktelenkednek mindenhol, az alsórakpartok sehol, munkások parizereznek a szabaccsághíd peremén, dobog a láb a farostlemezem, amely alatt és a duna fölött nem tudni, pontosan mi és mennyi van.
egészen a lónyaiig kalandoztam, de annyi minden volt oda-vissza, hogy csak lelkesen idevetek ezt-azt.
lett fénykép a fogsoromról, szép széles mosolyom van.
találtam a5ös befűzőmappát, olyat, amilyen kellett, egy olyan helyen, amit én évtizedek óta vágyom. újfüzet- (és jókönyv-) fetisiszta lévén minden félévben kell egy ilyen csak bemegyek "nézelődni"-élmény, de itt kedvesen szóba elegyedtek velem, akartak segíteni (kár, hogy nem volt mit), örültek nekem, vagy mi. ajánlom. vámház körút 7 vagy inkább 11 (ott a klapka környékén, ehhehehhhe, írhatnám dobozfedélre filccel,az volna csak az áthallás)
a vasedény ennek egyébként az ellentéte, ott én kérek elnézést, hogy bemerészkedvén kérdezném, mennyi az ár, meg ha nincs is ráírva a kedvezmény százaléka (40), szinte leszidnak, hogy pofát vágok, amikor a kiscsaj ki akarja számoltatni velem a 40 %-át a leírt árnak. MINEK számolnám ki a kedvezmény összegét, ha a nemkedvezményt fizetem ki. nem nem nem érti, zsuzsika néni, mennyi a 40 %-a a hmmmhmmmhmmnek?
anyaaaaa! egy darab nő volt ott mégis, aki még el is jött velem megnézni, hátha van kerámialapos tefálserpenyő ócsón, de attól még nem volt, kár.
és persze a csarnok, én oda gyerekkorom óta járok, és én ott tudom, a szeméből, ki ver (majd) át, és ahol nekem bármikor jó lenni-
rohanván haza firenzéről olvastam, és azt gondoltam, néha szívesen rándulok be a városba, de az eszem ágában sincs a gondolat, hogy rendszeresen ez jó volna nekem.
hát ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése