azt a részét nehezen viselem most a dolgoknak, ahogyan csuszamlós halacska a kézben, "fogom" a dolgokat a végüknél. a dolgok nem akarnak pedánsan egymásra épülve maguktól előre haladni. a dolgok szeretnek nem menni, szétcsúszni, és koncepciók bedőlni.
g ma nagyon helyes volt, este kitalálta, hogy ő tulajdonképpen bír brzegni, nyállal vegyítve. én ilyet sosem mutattam neki (pedig én vagyok az effekteket tanító személy), és miután annyira buzgón fröcsögtetett (és ügyesen) (nálam ez nem gáz), hogy muszáj volt nagyon röhögnöm rajta, vele. és az a legviccesebb, ahogyan nem mindenkinek csinálja, de nekem bármikor, buzgón.
ma a védőnőcinél (utolsó próba, háthamégis-alapon) megméreckedett, lett 68 centi és 7,5 kiló. többnek gondoltam, de valószínűleg a ficergés miatt, egyszerűen nem bír (csak ha álmosfáradt) egy irányba nézve üldögélni kézben.
ma, ahogyan lefogtuk a lábát (anyurugdosás a pelenkázón), fogta magát és hasizomból fölült. a frász jött rám.
egyelőre még nem jött el a jajdemegkönnyebbültem érzés a járóka kapcsán, elszakítottságot érzékelek, elzárást a gyerekemtől. lehet, hogy helyet cserélünk. és azt látom, hogy jóval kevesebbet mocorog, mióta, s ez sem tetszik.
ez az idióta köd itt maradt a fejemben.
amúgy a mai nap szomorúszava az, hogy dunaharaszti, a múltból visszatért az iwiwes nézgelődés kapcsán pár kilencéves emlék, és azok az emlékek most szépek és szomorúak voltak.
g ma nagyon helyes volt, este kitalálta, hogy ő tulajdonképpen bír brzegni, nyállal vegyítve. én ilyet sosem mutattam neki (pedig én vagyok az effekteket tanító személy), és miután annyira buzgón fröcsögtetett (és ügyesen) (nálam ez nem gáz), hogy muszáj volt nagyon röhögnöm rajta, vele. és az a legviccesebb, ahogyan nem mindenkinek csinálja, de nekem bármikor, buzgón.
ma a védőnőcinél (utolsó próba, háthamégis-alapon) megméreckedett, lett 68 centi és 7,5 kiló. többnek gondoltam, de valószínűleg a ficergés miatt, egyszerűen nem bír (csak ha álmosfáradt) egy irányba nézve üldögélni kézben.
ma, ahogyan lefogtuk a lábát (anyurugdosás a pelenkázón), fogta magát és hasizomból fölült. a frász jött rám.
egyelőre még nem jött el a jajdemegkönnyebbültem érzés a járóka kapcsán, elszakítottságot érzékelek, elzárást a gyerekemtől. lehet, hogy helyet cserélünk. és azt látom, hogy jóval kevesebbet mocorog, mióta, s ez sem tetszik.
ez az idióta köd itt maradt a fejemben.
amúgy a mai nap szomorúszava az, hogy dunaharaszti, a múltból visszatért az iwiwes nézgelődés kapcsán pár kilencéves emlék, és azok az emlékek most szépek és szomorúak voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése