2008. február 2., szombat

szund

ma gyermek negyed tízkor elszundított, csoda-e vagy csak beteg-e.
ilyenkor én elég határozott mozdulatokkal szoktam bevinni, s ezen az ágya felé vezető úton ő előbb-utóbb mindig felébred.
ma valahogy még beszéltem is, mindhiába: egyre mélyebben aludt.
nem tömte tele a pocakot, egyszóval a tegnapihoz hasonló éjjelre számítok: másfél óra alvás utáni kornyadozós belealvós szopizásokra.
de most nagyon fura érzés, hogy mennyi ideje itt ülök.

Nincsenek megjegyzések: