szeles

mondjuk fogom ere az idióta szeles időre, hogy mennyire nehéz ma Gergővel. ilyenkor ő egy gáz, nem bír magával, fáradt, de nem alszik, ha megszakadok sem, éhes, de nem eszik, vagy ha igen, akkor negyven percig nyammog, ha netán én befejezem, ő ordítva követeli a folytatást, ha leteszem, föl akar jönni, ha felveszem, már fordul is ki a kezemből.
végül anyósom szabadított meg a reménytelen rémálomból (valamit tud), játszott vele kicsit, én meg e félóra alatt végigszáguldottam a napi dolgaimon a mosogatástól kezdve egészen az ebédelésig.
huhh.
és el is altatta (neki tíz perc volt a máskor neki öt/nekem három), most áldott csend lengedez itt.