2008. február 7., csütörtök

fülek

a fültépkedésesdit nem akartam azért annyiban hagyni.
persze, bizti rossz szokás (lerázós dokinő), de azért ezt inkább egy fülész mondja a szemembe, mint a lerázós dokinéni.
küldött beutalót. s ma reggel ráébredtem, hogy akkor már megnézzük az én jobb fülemet is, miután másfél éve dobog meg perceg. aztán ráébredtem, hogy ha ehhez nekem beutaló kell, plusz sorban állás mind a házidokinál, mind a rendelőben (nem különben azt a kérdéskört is számításba véve, hogy sorszámos rendszerben, ha a gyerekem netán soron kívül előre hívják is, vajon engem megvizsgálnak-e rögtön utána), szóval kicsit nehéz szívvel hívtam föl a rendelőt, ahol:
1. 3/4 (!) 8 kor fölvette a telefont
2. egy kedves (!) nő, s kérdésemre, hogy kell-e beutaló nekem ilyenkorra
3. nemmel (!) válaszolt, s kérdésemre, hogy van-e időpont,
4. igennel (!) válaszolt, és
5. adott is, mégpedig úgy (!), hogy jó-e az, hogy...
őőőő.
annyira jó kedvem kerekedett ettől, hogy az első délelőtti alvásig el sem fogyott.

2 megjegyzés:

lappantyu írta...

a minap hallottam a rádióban vagy a tévében és eszembe jutott, hogy elmondom ezt neked, hogy az emberi fülben van egy olyan pont, amelyet nyomkodva a lény megnyugtatja saját magát. egy ilyen akupresszúrás pont, ide szúrják be a tűt is, de a sima nyomkodás is segít ebben.

és azt mondták, hogy a kisemberek ezért tépik a fülüket az esetek egy bizonyos részében. fáradtak és önnyugtatásra vágynak. az enyém is tépi amúgy, egész kicsi kora óta, sokat - persze, ez nem jelenti azt, hogy ne vizsgáltasd ki Gergőt fülileg, te látod, hogy ez milyen gyűrögetés, csak gondoltam, elmesélem neked, mert izgi. :)

andalgo írta...

aszondta a fülnéni, hogy a másik füle (melyet alig tépi), no, abban a dobhártya kicsit behúzódott. ez kábé olyanul volt mondva, mintha én mondtam volna a fülnéninek valami tríviát, csak svédül. gondolom, ő is gondolkodna vasárnap este is még, hogy na ez most mit jelenthet.
kedves, ködös fülnéni oda lyukadt ki, hogy adjak alváshoz g-nek sapit. nomármost ismerve a sapi és g viszonyát (ordítós-utálós), nem igazi megoldás ez. volt szerencsém egy délutáni alvást azóta elbaltázni ezzel a sapikísérlettel, szóval majd meggyógyul.
aztán ezt most jól megírtam posztnak is. csak mert pénteken volt.