ja, a péntek

a fülnénit idemásolom:
aszondta a fülnéni, hogy a másik füle (melyet alig tépi), no, abban a dobhártya kicsit behúzódott. ez kábé olyanul volt mondva, mintha én mondtam volna a fülnéninek valami tríviát, csak svédül. gondolom, ő is gondolkodna vasárnap este is még, hogy na ez most mit jelenthet.
kedves, ködös fülnéni oda lyukadt ki, hogy adjak alváshoz g-nek sapit. nomármost ismerve a sapi és g viszonyát (ordítós-utálós), nem igazi megoldás ez. volt szerencsém egy délutáni alvást azóta elbaltázni ezzel a sapikísérlettel, szóval majd meggyógyul sapitlanul.
aztán.
találkoztunk megint v-vel és i-vel, i az, aki másfél hónappal idősebb g-nél. helyes ám ő is. jól kipróbáltuk a találkozó révén, milyen a helyi kerületi szitiben átlófrálni egy napos-tavaszi délelőttöt: nagyjából jó. konzekvencia: minden gyermek utálja a szembesütögető napot, és imádja, ha szembedicsérik.
ja, és az én fülem.
azt is megtekintette a fülnő. nagyjából semmitmondott, tehát marad a dobogás és nehézhallás és füldiszkomfort. de legalább kedves volt.