kétnest hallgatok, jól esik ez a csuda angol kiejtés, meg a szövegek(ből, ami lejön), és pipálgatom a dolgokat.
tegnapeste szépen bejáváztattam a gépem, majd beépítettem apehes kémlovakkal, ezt pl egyedül, pedig, és aztán csudára le/ki/és föltöltöttem a bevallásomat, és most szépen hajtogatom az ujjam, hogy szépen gyorsan mikorra jön vissza az a sok (nem) pénz tőlük.
ma hajnalban városlátogatásra indultam, megvettem életem első napijegyét is a békávéra is (osztokszorzok: 7 jármű, azaz megérte, különösen, hogy az utolsón ellenőrbácsi is jöve)
voltam bent, ahol soha semmi/senki nem változik, de nem ám. na jó, az egyikük egy éve leszokott a láncdohányzásról, ajvé. meg is született ma a gyereke (nincs igazi korreláció ugyan)
majd mindent sikerült is elintézgetni, mire kiderült, hogy rohan az idő, rohannom kellett a város ismét egy olyan pontjára, ami mellett eddig vagy 100 alkalommal elsuhantam, de a lábam nem tettem bele. ma betettem (lurdyház), és a találkozóig postáztam, elküldtem pl a havi pénzem felét a villanyelszámolásra (anyánk).
és még arra is volt alkalmam, hogy magyarországon először fogyasszak kínait, s jelentem, itt is jól választottam, de gyanítom, a gyomrom kedvence továbbra sem lesz a csili (haegyáltalán).
aztán szépen telefont ügyintéztem (újabb szolgáltató, újabb sztori), aztán megpróbáltam a kosztolányira érni hamar (nem), de aztán végül ez is jól alakult.
bekukkantottam a sz.m. utcai bioboltba, és megállapítottam, hogy a biocuccokból is tömegtermelés van, láttam igazi narancsbőrt, költöttem is egy keveset (tényleg egy keveset), és itthon még az is kiderült, hogy hiába a csábítás, mégiscsakcsupán azokat vettem, amik a listámon is szerepeltek.
és mentem barátnőtalálkozni egy narancslé mellett, és beszéltünk óvodákról meg gyerekekről, meg ilyenek.
itthon pedig várt a zuram, meg egy (új fícsör) visongó gyerek (nagymamáékkal töltött nap, szevasz, igazán kíváncsi vagyok, ezt hogyan sikerült megtanítani neki, nem könnyű - szerintem)
és én meg most kétnest hallgatva kutya fáradt vagyok.
tegnapeste szépen bejáváztattam a gépem, majd beépítettem apehes kémlovakkal, ezt pl egyedül, pedig, és aztán csudára le/ki/és föltöltöttem a bevallásomat, és most szépen hajtogatom az ujjam, hogy szépen gyorsan mikorra jön vissza az a sok (nem) pénz tőlük.
ma hajnalban városlátogatásra indultam, megvettem életem első napijegyét is a békávéra is (osztokszorzok: 7 jármű, azaz megérte, különösen, hogy az utolsón ellenőrbácsi is jöve)
voltam bent, ahol soha semmi/senki nem változik, de nem ám. na jó, az egyikük egy éve leszokott a láncdohányzásról, ajvé. meg is született ma a gyereke (nincs igazi korreláció ugyan)
majd mindent sikerült is elintézgetni, mire kiderült, hogy rohan az idő, rohannom kellett a város ismét egy olyan pontjára, ami mellett eddig vagy 100 alkalommal elsuhantam, de a lábam nem tettem bele. ma betettem (lurdyház), és a találkozóig postáztam, elküldtem pl a havi pénzem felét a villanyelszámolásra (anyánk).
és még arra is volt alkalmam, hogy magyarországon először fogyasszak kínait, s jelentem, itt is jól választottam, de gyanítom, a gyomrom kedvence továbbra sem lesz a csili (haegyáltalán).
aztán szépen telefont ügyintéztem (újabb szolgáltató, újabb sztori), aztán megpróbáltam a kosztolányira érni hamar (nem), de aztán végül ez is jól alakult.
bekukkantottam a sz.m. utcai bioboltba, és megállapítottam, hogy a biocuccokból is tömegtermelés van, láttam igazi narancsbőrt, költöttem is egy keveset (tényleg egy keveset), és itthon még az is kiderült, hogy hiába a csábítás, mégiscsakcsupán azokat vettem, amik a listámon is szerepeltek.
és mentem barátnőtalálkozni egy narancslé mellett, és beszéltünk óvodákról meg gyerekekről, meg ilyenek.
itthon pedig várt a zuram, meg egy (új fícsör) visongó gyerek (nagymamáékkal töltött nap, szevasz, igazán kíváncsi vagyok, ezt hogyan sikerült megtanítani neki, nem könnyű - szerintem)
és én meg most kétnest hallgatva kutya fáradt vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése