2009. március 14., szombat

egyezer-háromszázadik

(mármint bejegyzés ide) ezért hát legyen csak rövid és komoly.
merthogy miért próbálja mindenki kiszedni belőlem, hogy mi a cigánykérdés megoldása magyarországon.
állandóan ez az atrocitás ér, és most rájöttem, mért dühít föl, amikor a sok idióta az iwiwen meg a körlevelekben fiktív, cigányokról szóló rémtörténeteket ír le (melyeknek az igazságtartalmára vonatkozólag jelenleg nem kívánok reflektálni, van, természetesen, és nincs, természetesen)
de mondjadmármeg, mért nincs olyan kérdés, hogy ,nó micsináljak én, hogy mindenkinek jobb legyen? hogyan gondolkodjunk együtt konstruktívan a megoldási lehetőségekről? ki a felelőse és hol és mikor rontotta el ezt a kérdést, és volt-e értelme annak a valamennyi pénznek, amit integrációra fordítottak? van-e értelme egyáltalán egy olyan társadalomban kérdéseket föltenni, ahol senki nem kérdez, csak mindenki osztja az észt és utálja a másikat?

tisztelet.
alázat.
békesség.
nem ártana.

Nincsenek megjegyzések: