végre egy szép kis napnak lehettem tanúja (és elkövetője), a tegnapesti nemitthonlét és férjjelcsacsogás alatt gyermekünk korábban tevődött le, ettől korábban kelt(ünk), és ettől ezer dolog belefért a naphosszatba.
mert végülis így visszanézve hosszú, nagyon hosszú nap volt.
a legjobb jó a korai sétálni indulás volt, meg a játszózás a kishaverrel és anyukájával. g ilyenkor egészen elfelejti, hogy nem szereti, ha hozzászólnak, eleve mosolyog, hangosan röhögve csúszdázik, fölmászik egyedül a csúszdavárra, simán átadja a lapátja és vödre bérleti jogait (és simán kibérli cserébe másét), kishavert még meg is simogatja, csak úgy, spontán, és simán hisztizik ő is, amikor mi indulunk haza (olyan érdekesen mérges: nem feledkezik meg magáról, ott hirtelen csillapítható a haragja, de nem felejti el, kell kis idő, mire áthuppan a már nem érdekel-be. roppant nagyos.)
a többi meg csak sztenderd volt, a bolt, a zöldséges, a rendezkedés, a munkatelefonok, az ebédkészítés, a mosásteregetés, a mosogatás, meg persze a holnapi nap előkészítése, midőn kiteszem a lábam itthonról. a történelmi hűség kedvéért fontos megemlítenem magamnak azt is, hogy végre találtam kósza parkettaszegőlécet itthon (a saját lakásom egyik zugában, miután már az obiban is jártam, és kiderült, ők nem tartanak ilyet, mert minek), úgyhogy a már kész sablon alapján a napokban szépen pótlom a hiányokat.
amúgy még az is csuda, ahogyan ezek a kintszáradós ruhák bent folytatva a száradást este itt illatoznak. mi a csuda ez, és honnan szedik.
mert végülis így visszanézve hosszú, nagyon hosszú nap volt.
a legjobb jó a korai sétálni indulás volt, meg a játszózás a kishaverrel és anyukájával. g ilyenkor egészen elfelejti, hogy nem szereti, ha hozzászólnak, eleve mosolyog, hangosan röhögve csúszdázik, fölmászik egyedül a csúszdavárra, simán átadja a lapátja és vödre bérleti jogait (és simán kibérli cserébe másét), kishavert még meg is simogatja, csak úgy, spontán, és simán hisztizik ő is, amikor mi indulunk haza (olyan érdekesen mérges: nem feledkezik meg magáról, ott hirtelen csillapítható a haragja, de nem felejti el, kell kis idő, mire áthuppan a már nem érdekel-be. roppant nagyos.)
a többi meg csak sztenderd volt, a bolt, a zöldséges, a rendezkedés, a munkatelefonok, az ebédkészítés, a mosásteregetés, a mosogatás, meg persze a holnapi nap előkészítése, midőn kiteszem a lábam itthonról. a történelmi hűség kedvéért fontos megemlítenem magamnak azt is, hogy végre találtam kósza parkettaszegőlécet itthon (a saját lakásom egyik zugában, miután már az obiban is jártam, és kiderült, ők nem tartanak ilyet, mert minek), úgyhogy a már kész sablon alapján a napokban szépen pótlom a hiányokat.
amúgy még az is csuda, ahogyan ezek a kintszáradós ruhák bent folytatva a száradást este itt illatoznak. mi a csuda ez, és honnan szedik.
1 megjegyzés:
Igenigen: A kint száradó ruhák illata! :D
Megjegyzés küldése