* azért időnként jobban rámhullámzik ez a válság.
érzem a kiszolgáltatottságom. érzem, hogy ilyenkor egyre inkább nem a racionális és valódi értékek mentén történnek a döntések, kicsiben és nagyban sem.
látom, ahogyan a választott rokonom, a legszeretettebb az életben, hogyan kínlódik ott, ahol ő tisztességgel megállja a helyét.
látom, ahogyan szürkülnek az arcok a buszon, és érzem, ahogy csendben kezdem utálgatni azt a sok kényelmes fotelből pofázó nyugati származású illetőt, mert hát ne modják már olyan hiperokosan, hogy ezek a magyarok milyen pesszimisták.
nem hiszem el, pedig tudom, van tán olyan hely a világon, ahol nem puszira mennek a dolgok, és én azt hiszem, lassan tudom is, nincs reális alapja azt gondolni, majd itt jól egyéni teljesítmény alapján mennek valaha döntések, választások.
ja, jut eszembe, választások.
itt egy csúnya szó jönne, ha leírnám, mert mit van mit mondani manapság. biztos megint másképp gondolom, mint más(ok). na abba is hagyom, se fülem, se farkam.
érzem a kiszolgáltatottságom. érzem, hogy ilyenkor egyre inkább nem a racionális és valódi értékek mentén történnek a döntések, kicsiben és nagyban sem.
látom, ahogyan a választott rokonom, a legszeretettebb az életben, hogyan kínlódik ott, ahol ő tisztességgel megállja a helyét.
látom, ahogyan szürkülnek az arcok a buszon, és érzem, ahogy csendben kezdem utálgatni azt a sok kényelmes fotelből pofázó nyugati származású illetőt, mert hát ne modják már olyan hiperokosan, hogy ezek a magyarok milyen pesszimisták.
nem hiszem el, pedig tudom, van tán olyan hely a világon, ahol nem puszira mennek a dolgok, és én azt hiszem, lassan tudom is, nincs reális alapja azt gondolni, majd itt jól egyéni teljesítmény alapján mennek valaha döntések, választások.
ja, jut eszembe, választások.
itt egy csúnya szó jönne, ha leírnám, mert mit van mit mondani manapság. biztos megint másképp gondolom, mint más(ok). na abba is hagyom, se fülem, se farkam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése