tegnap -egyre növekvő hullámokban- ránktört a nőnap.
nem vagyunk egy nagy hagyományosak ilyen ünneplősdit illetően.
csak először péntek este kaptunk egy fülest, hogy vasárnap délután menjünk rokonainkkal együtt a rokonainkhoz, s mivel az kevésbé feszélyezett, mint nélkülük volna, hát beterveztük.
először tehát a február-márciusi névnapokat lőttük be, hogy kinek-kinek csokivirág.
aztán vasárnap délelőtt (nyilván totálisfatális éjjeli kétésfélórás kukurikú kapcsán minden dőlt) bent az évezred leglassúbb delegkedvesebb virágosnénijénél a férfitömeg között sorban állva jöttem rá a basszusra, miszerint nőnap van. én, mint a család ünnepeket számontartó harmada elkezdtem számolni, a létszám fele jutott eszembe. a sorból kiállva, majd 20 p múlva visszaállva végre eljutottam agyban a teljes létszámig, s addigra az is kiderült, mindez három darab vendégségbe menést von magával.
és az egyik helyett inkább bevásároltam. a gyermek, lévén társaságban eredendően nyúl, mindhármon részt vett (lélekedzési szempontok), a végére már egészen jól tűrte azt a véletlent is, ahogyan a rokonbácsi lábába kapaszkodva fölnézett és az nem a saját papája volt, anyai szívem repesett, ahogyan még a szája sem görbült le (csak egy kis rémült rezdülés a szemöldökén).
jó, mondjuk utána este a fáradságtól hüppögősre hüppögte magát azon, ahogyan elvettem eltenni a fogkeféjét fürdéskor.
nem vagyunk egy nagy hagyományosak ilyen ünneplősdit illetően.
csak először péntek este kaptunk egy fülest, hogy vasárnap délután menjünk rokonainkkal együtt a rokonainkhoz, s mivel az kevésbé feszélyezett, mint nélkülük volna, hát beterveztük.
először tehát a február-márciusi névnapokat lőttük be, hogy kinek-kinek csokivirág.
aztán vasárnap délelőtt (nyilván totálisfatális éjjeli kétésfélórás kukurikú kapcsán minden dőlt) bent az évezred leglassúbb delegkedvesebb virágosnénijénél a férfitömeg között sorban állva jöttem rá a basszusra, miszerint nőnap van. én, mint a család ünnepeket számontartó harmada elkezdtem számolni, a létszám fele jutott eszembe. a sorból kiállva, majd 20 p múlva visszaállva végre eljutottam agyban a teljes létszámig, s addigra az is kiderült, mindez három darab vendégségbe menést von magával.
és az egyik helyett inkább bevásároltam. a gyermek, lévén társaságban eredendően nyúl, mindhármon részt vett (lélekedzési szempontok), a végére már egészen jól tűrte azt a véletlent is, ahogyan a rokonbácsi lábába kapaszkodva fölnézett és az nem a saját papája volt, anyai szívem repesett, ahogyan még a szája sem görbült le (csak egy kis rémült rezdülés a szemöldökén).
jó, mondjuk utána este a fáradságtól hüppögősre hüppögte magát azon, ahogyan elvettem eltenni a fogkeféjét fürdéskor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése