20 perc

ma azt a húsz percet értékelem összesen ötösre (általam értékelve sem hagy kívánnivalót maga után), amikor a kölökkel rajzoltunk. _ceruzával_ (éljen ikea, aki gyártott nekünk aprókézi ceruzát, és amit még g is jól fog, azzal a végtelenül fárasztó szokásával is, hogy mindennek a legeslegvégét fogja meg, ha nem figyelünk (kanál, cerka, minden)) és _szabadon_ (az elmúlt időben egyes elemek fejecskéket rajzoltak a másfélévessel, ki alig rajzolt eddig amúgy, és volt egy olyan visszatérő hátborzongásom, amikor belegondoltam, mennyire fals lesz majd, hogy az első firkája a gyerekemnek fej lesz, illetőleg hogy a könnyű siker okán (értsd: ováció) meg is marad egész életében (értsd: ovi) a fejecskerajzolásnál. (vá) de nem, egyelőre tud csak simán firkálni is, az egyes elemeket pedig majd finoman beavatom a szabadság és a kreativitás működésébe.
és elkobozom az összes golyóstollukat. (háháháháá) (ja, csak mert állandóan összefirkálja magát a ded fejecskerajzolás fedőnév alatt.)
*
a mai kedvenc röhögtetős viccesszó a 'tejbepapi' (várakozásteljesen gyermekre néz, és jelentőségteljesen formálva minden szótagot félhangosan mondja az arcába. gyermek nagyon röhög. szülő is nagyon röhög.) egyébként a szó etimológiája is fontos a vicc viccvoltához: 'tejbe' (éérted: TEJ, (nem anyatej!!!) TEHÉNTEJ ("tetete"), illetve a 'papi' (ami ugye a papa "pa pa" vicces formája, így sose mondjuk, hát vicces. hasonlóan a lenti mamuszok anyjaféle átkereszteléséhez (ennek megfelelően mindog vigyorog, amikor "most levesszük a mamuszt és a papuszt")