a lassan 16 hónapja mindennapos esti rutinunkat fölváltottuk tegnap este az 'itthon hagyjuk a gyereket egyes közeli rokonokka'- gyakorlatlanságra, miközben minket elkap a hóvihar, a dunapartra keveredünk, jégen botorkálunk, és egy négyszázpluszfős vacsoraésegyéb kicsit feszengő részesei vagyunk, miközben az, kire félóránként gondolunk, vígan éli világát, nagyszülei kénye-kedvét keresik, leolvassa a habtapira a larussz-könyv nagybetűit, és prímán érzi magát, majd minden gond nélkül megy fél10kor aludni.
így zajlott az életünkben első _külön_ esténk.
a reggelünk viszont félhatkor indult, midőn gyermekem fölneszelt a betakarásra, rémült nyöszörgése olyasmi jelentéssel bírt, minthogy anya??, majd a következő negyedórát a nyakamat ölelve töltötte.
hümm.
így zajlott az életünkben első _külön_ esténk.
a reggelünk viszont félhatkor indult, midőn gyermekem fölneszelt a betakarásra, rémült nyöszörgése olyasmi jelentéssel bírt, minthogy anya??, majd a következő negyedórát a nyakamat ölelve töltötte.
hümm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése