2008. november 27., csütörtök

dokinénik

ez a fogorvosnéni is egy csuda volt (majdnem azt írtam, csudapofa), bár én jártam volna ilyenhez, akinek nem baj, ha a váróban a fejét vállamba fúró gyermeknek addig kell udvarolnia, míg eme gyermek engedi, hogy ama dokinéni finoman belelessen az összeszorított ajkai között a csorba fogacskára, majd kijelentse, minden rendben van, nem csinál semmit.
és hogy minderre rászán egy jó bő negyedórát, asszisztensnénistül, és még ő van elolvadva ama gyermektől...

Nincsenek megjegyzések: