egy fél arc került rá gergőből a fotóra, én is rajta voltam, de több okból is levágtam most magam, én minek, amikor itt van ez a csodanagy fiúcska. a félarcság amúgy a hihetetlen fotós tehetségemnek köszönhető, csak azon ügyködtem, hogy legalább megközelítőleg legyen egy normális közös képünk a gyermekemmel. hát, izé.
amúgy egy éppenhogyi szeletke látszik az elkészült fellépőből, ikea rá sem ismerne, olyan lett. itt pölö egészen passzentos a bútorokkal, jó látni.
5 megjegyzés:
Hoppá, itt az igazi kis/nagyfiús frizura! :))
a gyermek nagyon gyönyörű, ez kétségtelen, azonban muszáj beszólnom, mert fájdalmakat kapok az ilyen mondatoktól, hogy "én minek, mikor itt van ez a csodanagy fiúcska", még ha viccesnek is gondoltad ezt, nagyon nem az, ne legyél ilyen! :)
itt van ez a csodanagy fiúcska, az tök jó és ott vagy mellette te, aki nagyon valaminek van ott és akit nagyon sajnos, hogy nem látunk, fotóstehetséged ide vagy oda. :)
bikfic: ijesztően nagyfiúsnak tűnt két napig g, miután megnyirbálta a fodrásznénim a haját, nagyon furcsa is, elveszítette azt az angyalka-ez-még ábrázatát. :)
azóta azért belejöttünk :)
lappa: tényleg csak vicc volt. ámde: személyesen szívesen mutogatom magam az igénylőknek :))
én kaptam a múltkor igazi családi képeket, de az már rég volt, és személyes 3D-s kapcsolatfelvételi lehetőség hiányában szeretnék még olyanokat, ha lehetne :-)
füles: hümmm, akkor erről írtam egy posztot, és alkalomadtán pótolom a 3d hiányt :) no, nyilván virtuálisan csak.
Megjegyzés küldése