ja, vége, s nem kis nosztalgiával gondolok rá.
csak annyi kellett, hogy jó keményen képviselve családi és egyéni érdekeinket legyen itt egy férji szabad péntekünk.
így volt időm/alkalmam/mittoménmim hajat mosni, kádat mosni, ebédlőben rumlit, majd rendet tenni, sokat sokat sokat rötyögni, kicsit kicsit kicsit morgolódni, holmikat ide-oda rakodni, voltam a szomszédos bevásárlóközpontban is, vásárolni, hát persze, hazahozhattam sok kiló rettenetesen fontos ezt meg azt.
az ezmegaz egyike volt az újabb ízek jegyében jópár brend nyú bébiétel (hamu a fejemre, de képtelen vagyok/voltam eddig gyermekemnek mikroszkopikus mennyiségű történeteket kotyvasztani, miután (és itt jöjjön a föloldozás) fogalmam sem volt/van, pontosan melyek azok az ételek, melyek lehetővé teszik a számára azt, hogy rendesen működjenek a működnivalók), s miután napjaim hatvanöt százalékban úgyis ennek a jegyében telnek, hát na tessék, ezzel még minek gyilkoljam magam.
amúgy a napokban volt először -két hónap után először-, hogy a gyermekemnek nem ízlik valami. a karfiolt már írtam, meg hogy az azért ándösztendöból, no de hogy a (karfioltalan) vegyes zöldségre is ugyanígy reagáljon... nyomozati anyagaimból végül kiviláglott, a darabkákat nem komálja, melyek egészen más állagot képviselnek az eddig nyammogottoktól.
azt az öklendezős, undorodós, gyanakvótekintetes zártszájat viszont teljesen magától hozza, másként mondva: magával hozta - nálunk ez nem (volt/van/lesz) szokás ám, hm.
csak annyi kellett, hogy jó keményen képviselve családi és egyéni érdekeinket legyen itt egy férji szabad péntekünk.
így volt időm/alkalmam/mittoménmim hajat mosni, kádat mosni, ebédlőben rumlit, majd rendet tenni, sokat sokat sokat rötyögni, kicsit kicsit kicsit morgolódni, holmikat ide-oda rakodni, voltam a szomszédos bevásárlóközpontban is, vásárolni, hát persze, hazahozhattam sok kiló rettenetesen fontos ezt meg azt.
az ezmegaz egyike volt az újabb ízek jegyében jópár brend nyú bébiétel (hamu a fejemre, de képtelen vagyok/voltam eddig gyermekemnek mikroszkopikus mennyiségű történeteket kotyvasztani, miután (és itt jöjjön a föloldozás) fogalmam sem volt/van, pontosan melyek azok az ételek, melyek lehetővé teszik a számára azt, hogy rendesen működjenek a működnivalók), s miután napjaim hatvanöt százalékban úgyis ennek a jegyében telnek, hát na tessék, ezzel még minek gyilkoljam magam.
amúgy a napokban volt először -két hónap után először-, hogy a gyermekemnek nem ízlik valami. a karfiolt már írtam, meg hogy az azért ándösztendöból, no de hogy a (karfioltalan) vegyes zöldségre is ugyanígy reagáljon... nyomozati anyagaimból végül kiviláglott, a darabkákat nem komálja, melyek egészen más állagot képviselnek az eddig nyammogottoktól.
azt az öklendezős, undorodós, gyanakvótekintetes zártszájat viszont teljesen magától hozza, másként mondva: magával hozta - nálunk ez nem (volt/van/lesz) szokás ám, hm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése