éjjel egy kissé elfáradtam, mondjuk nem a kétórányi alvás, hanem a többi okán.
gyermek ma ultranyűglődött, pocak, fog, időjárás - így együtt.
sajnáltam, mert látszott, mennyire nem akar ő nyafizni, de hát ha egyszer minden rossz volt.
próbálkoztam a chamomillával, szopizott, járkáltam, letettem, fölvettem, aztán egyszercsak elaludt.
aztán fölébredt, és így tovább.
ennél fogva magyarázható a bejegyzésem apropója, mert reggelre kelve végre én is ágyba kerültem, aludtam, mint a bunda, de mivel én ennyit egyben, nappal már ezer éve nem tettem, menetrendszerűen megérkezett az utolsó álmom, még most is nyomaszt. én, ha valami nyomaszt az elmúlt huszonöt évben, az mindig háború. túl életszerű volt, túl reális, nagyon igyekeztem fölébredni.
gyermek ma ultranyűglődött, pocak, fog, időjárás - így együtt.
sajnáltam, mert látszott, mennyire nem akar ő nyafizni, de hát ha egyszer minden rossz volt.
próbálkoztam a chamomillával, szopizott, járkáltam, letettem, fölvettem, aztán egyszercsak elaludt.
aztán fölébredt, és így tovább.
ennél fogva magyarázható a bejegyzésem apropója, mert reggelre kelve végre én is ágyba kerültem, aludtam, mint a bunda, de mivel én ennyit egyben, nappal már ezer éve nem tettem, menetrendszerűen megérkezett az utolsó álmom, még most is nyomaszt. én, ha valami nyomaszt az elmúlt huszonöt évben, az mindig háború. túl életszerű volt, túl reális, nagyon igyekeztem fölébredni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése