2008. április 24., csütörtök

kétórák

azért ezeket az esti kétórákat mindig másképp töltjük el.
egy közös van bennük, mindig ugyanúgy tervezem őket: hamar lefekszünk.
aztán tegnap erre hatalmas sírás-rívás, szinte vigasztalhatatlan.
ma tündér aranyos, ásítozós, simizős, bújós, de semmilyen szóra / akármire sem alvós.
áááh.
(pedig és/vagy mivel ma vacsira kipróbáltam ama rizspelyhet, mely tulajdonképpen tejbegríz, csak tej, és gríz, és cukor nélkül, önmagában ízetlen papi, melyet muszáj volt gyümölcspapival ízesíteni, s a gyermek falta, így most töprenghetnék azon, mely összetevő volt hasfájatós)
ááááh.

3 megjegyzés:

lappantyu írta...

az nagy hülyeség volna, andalgódrága, ha azt mondanánk: egyik összetevő sem volt hasfájós? csupáncsak vannak a gyerekednek ilyen sírós estéi?

ahogy írod, én nem látok igazi, tényleges összefüggést az evés és a sírások között, de lehet, hogy csak én tévedek és beszélek végtelen könnyedén a sokhetes nyugival a hátam mögött. :))

Ági írta...

Andalgókám, biztos, hogy jó ötlet a rizspehely a gyárilag szorulásra hajlamos dednek? (vagy barnarizsből van? mert akkor tényleg jó)

Névtelen írta...

a sokhetes nyugit kicsit irigylem, de inkább biztat, hogy egyszer ide is eljövend :)
az összetevők között (korábbi egyik postban soroltam részletesen) a fog, mint olyan is szerepel, emellett a délutáni alvásmennyiség is...
fehérrizs, de teljes kiőrlésű, meglátjuk-alapon.
hát így vagyunk :o)