mostanában sokszor belefutottam ezekbe a délutáni szórakoztatóizékbe.
az a vicces, menniyre lejön egyes emberek valódi természete, mert nem lehet ötször egymásután minden este bájologni és más arcot mutatni, mint ami van, sem nem lehet egy egésznapos főzés után / közben tenni az agyunkat, milyen jófejek is vagyunk. még a tévében sem.
a legkellemesebb társaság a szőkeandrásos-ördögnóris kombináció volt, egyszerűen jó volt nézni, ahogyan az öt (négy?) illető alkalmazkodott egymáshoz, kedvesek voltak, tisztelettudók, és nem igazán nyerni akartak, sokkal inkább megörvendeztetni (egymást/magukat). ezzel párhuzamosan valami olyan éktelenül undok társaság verődött össze a másik hasonló műsorban, hogy rosszul is esett átkacsolnom.
most meg, ezen a héten attól illetődtem meg, hogy vagy elhagyott a jó emberismeretem, vagy a gáspárlaci tényleg nagyon megváltozott, mindkettőt nagyon sajnálnám, ez egy olyan jóravaló embernek tűnt, erre undok és kötözködő (ettől még lehet, hogy rossz napja van), de úgy látszik el is büszkült, ami nem hangulat kérdése, az már változás, és benne pont az az alázat volt olyan kedves, amivel VOLT a dolgok, emberek felé.
nem mintha avéleményem annyira számítana, csak eszembe jutott, meg sokat morfondíroztam ezen (is) mostanában. volt mit leszűrnöm ugyanis a nemfőzős síkon magamnak, magamról ezekből a műsorokból, ami kellemes meglepetés.
az a vicces, menniyre lejön egyes emberek valódi természete, mert nem lehet ötször egymásután minden este bájologni és más arcot mutatni, mint ami van, sem nem lehet egy egésznapos főzés után / közben tenni az agyunkat, milyen jófejek is vagyunk. még a tévében sem.
a legkellemesebb társaság a szőkeandrásos-ördögnóris kombináció volt, egyszerűen jó volt nézni, ahogyan az öt (négy?) illető alkalmazkodott egymáshoz, kedvesek voltak, tisztelettudók, és nem igazán nyerni akartak, sokkal inkább megörvendeztetni (egymást/magukat). ezzel párhuzamosan valami olyan éktelenül undok társaság verődött össze a másik hasonló műsorban, hogy rosszul is esett átkacsolnom.
most meg, ezen a héten attól illetődtem meg, hogy vagy elhagyott a jó emberismeretem, vagy a gáspárlaci tényleg nagyon megváltozott, mindkettőt nagyon sajnálnám, ez egy olyan jóravaló embernek tűnt, erre undok és kötözködő (ettől még lehet, hogy rossz napja van), de úgy látszik el is büszkült, ami nem hangulat kérdése, az már változás, és benne pont az az alázat volt olyan kedves, amivel VOLT a dolgok, emberek felé.
nem mintha avéleményem annyira számítana, csak eszembe jutott, meg sokat morfondíroztam ezen (is) mostanában. volt mit leszűrnöm ugyanis a nemfőzős síkon magamnak, magamról ezekből a műsorokból, ami kellemes meglepetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése