2008. január 5., szombat

sose

sose hittem volna, hogy ennyire negálom az anyukámos történetet.
nem értem, ez olyan széttárt kezekkel állós dolog.
mármint az anyukám és a nemunokázás.
de biztosan sokat gondol rá, mondja is. csak épp nem jön át.
és nekem ez fizikailag is és lelkileg is olyan, hogy egyre inkább kezdek élni a családom nélkül.
végtelenül fárasztó érzés, olyan depressziónehéz, ezért hát negálom.
kell az erősség a sok-sok bolondozós, beszélős, lelkesítős, dicsérős, odafigyelős, rendrakós, rendetlenségelviselős, mindigmásokkallevős órákhoz, napokhoz.
szúróspulcsi van.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

tudom, nem sokra mész vele, de nagyon sajnálom :-(

lappantyu írta...

szintén zenész, mint Füles.

annyira iszonyú lehet az úgy, nekem technikailag nem tud jönni/segíteni/lenni, így is nagyon nehéz (messze van), de tutira nehezebb lenne ez fordítva: ha itt lenne és nem jönne.

Ági írta...

Ez nem jó érzés, megértelek.

Névtelen írta...

majd elmúlik, remélem, és köszi.
meg aztán én még duruzsolok, hátha az hat.