az ér, ha ma ettem két kanál lencsefőzeléket?
csak merthogy kell egy pofon a babonáknak is.
g éjjel negyedkettőig kukorékolt, nem éppen édesdeden, annál inkább hangosan.
de: (és ez élmény)
egyik ilyen ordibáló- és szopiköz-ben hallgatott,
mert
elmeséltem neki, tavalyilyenkor ő hol és mekkora volt, és hogyan született, meg hogy vártuk, s hogy örül(t)ünk neki mind a mai napig is. nagyon örült, és én meg nem is értem, hiszen nem értheti. kicsi. talán nem is annyira.
ma
eléggé tompák voltunk ennél az éjszakai hajcihőnél fogva, ő produkált egy hőemelkedést (nembeteg, nembeteg, mantrázom), én pedig csendben örültem a hónak, annak is, hogy az erkélyen sétáltattam g-t, annak is, hogy elkaptam a húgomat a szülinapján jókedvűen, hogy sikerült pár jó kis rugit beszereznem, hogy anyai tanácsokat adhattam m-nek a babatémában, höhö, 31. hét, de rég is volt, örültem a nagy csendességnek, hogy előttünk a szakadó hóban ma két autó ment el összesen (főváros, persze), hogy volt ma is időm havat söpörni (ajvé), hogy mindjárt kész a kockakirakó, amiről kiderítettem, hogy nem is jó egy ilyen kisgyereknek, ezért ennél egyszerűbbet kell készítsek, kilenc kockával (vagy hattal, néggyel), ilyenek
és
jó így, nehéz és boldog régi évvel a hátam mögött.
ha valamit, akkor ilyet még, sokat.
csak merthogy kell egy pofon a babonáknak is.
g éjjel negyedkettőig kukorékolt, nem éppen édesdeden, annál inkább hangosan.
de: (és ez élmény)
egyik ilyen ordibáló- és szopiköz-ben hallgatott,
mert
elmeséltem neki, tavalyilyenkor ő hol és mekkora volt, és hogyan született, meg hogy vártuk, s hogy örül(t)ünk neki mind a mai napig is. nagyon örült, és én meg nem is értem, hiszen nem értheti. kicsi. talán nem is annyira.
ma
eléggé tompák voltunk ennél az éjszakai hajcihőnél fogva, ő produkált egy hőemelkedést (nembeteg, nembeteg, mantrázom), én pedig csendben örültem a hónak, annak is, hogy az erkélyen sétáltattam g-t, annak is, hogy elkaptam a húgomat a szülinapján jókedvűen, hogy sikerült pár jó kis rugit beszereznem, hogy anyai tanácsokat adhattam m-nek a babatémában, höhö, 31. hét, de rég is volt, örültem a nagy csendességnek, hogy előttünk a szakadó hóban ma két autó ment el összesen (főváros, persze), hogy volt ma is időm havat söpörni (ajvé), hogy mindjárt kész a kockakirakó, amiről kiderítettem, hogy nem is jó egy ilyen kisgyereknek, ezért ennél egyszerűbbet kell készítsek, kilenc kockával (vagy hattal, néggyel), ilyenek
és
jó így, nehéz és boldog régi évvel a hátam mögött.
ha valamit, akkor ilyet még, sokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése