éjjel összeakadó szemmel bőgtem az álmosságtól, mint egy béna tehetetlen tehén.
ez nyilván nem sokat segített, de mint tudjuk (pszichológiai tanulmányok), az érzelmek ventillációja fontossággal bír, tehát legalább nem történt más, minthogy g, aki egy óra szopi után gondolta úgy, hogy akkor most itt a reggel, sallala, nézett és nézett engem. meg magyarázott (nyilván olyasmit, hogy tékitízi mam), de miután (az angol mellett) a babanyelvet is hézagosan beszélem, nekem maradt a szűk határmezsgye sírás és röhögés között.
aztán egyszer csak rádöbbentem, hogy eltelt lassan a második éber óra is, és olyankor már lehet próbálkozni a ringatós szundika-bundika mantrával, ami végül bejött- ahogy letettem, egy percre rá én is álomba (és az ágyamba) zuhantam.
reggelig húzván a lóbőrt a diszkrét óradünnyögésemre is úgy döntöttem, gyorsan lenyomom, hátha nem ébred föl rá g. röhögnöm kell azért ezen (magamon), mert g, mint kiderült, legalább 20 perce fönt volt, elnézően röhögött a markába, hogy na, szegény anyu, szundika-bundika, mi.
én aztán pár perc múlva arra ébredtem, ahogyan harmadikra már tényleg kidobja a cumiját a rácsok között. (zireg-zörög, koppan az ágytámlán, kiscsönd, zireg-zörög, koppan az ágytámlán, kiscsönd, zireg-zörög, kiscsönd, koppan a földön) ééédes.
amúgy jó dolog röhögve ébredni.
ez nyilván nem sokat segített, de mint tudjuk (pszichológiai tanulmányok), az érzelmek ventillációja fontossággal bír, tehát legalább nem történt más, minthogy g, aki egy óra szopi után gondolta úgy, hogy akkor most itt a reggel, sallala, nézett és nézett engem. meg magyarázott (nyilván olyasmit, hogy tékitízi mam), de miután (az angol mellett) a babanyelvet is hézagosan beszélem, nekem maradt a szűk határmezsgye sírás és röhögés között.
aztán egyszer csak rádöbbentem, hogy eltelt lassan a második éber óra is, és olyankor már lehet próbálkozni a ringatós szundika-bundika mantrával, ami végül bejött- ahogy letettem, egy percre rá én is álomba (és az ágyamba) zuhantam.
reggelig húzván a lóbőrt a diszkrét óradünnyögésemre is úgy döntöttem, gyorsan lenyomom, hátha nem ébred föl rá g. röhögnöm kell azért ezen (magamon), mert g, mint kiderült, legalább 20 perce fönt volt, elnézően röhögött a markába, hogy na, szegény anyu, szundika-bundika, mi.
én aztán pár perc múlva arra ébredtem, ahogyan harmadikra már tényleg kidobja a cumiját a rácsok között. (zireg-zörög, koppan az ágytámlán, kiscsönd, zireg-zörög, koppan az ágytámlán, kiscsönd, zireg-zörög, kiscsönd, koppan a földön) ééédes.
amúgy jó dolog röhögve ébredni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése