reggeltől nézve tehát a sorrend: ónos eső, eső, zuhé, csöpögés, dara, nagyondara, esősdara, hópelyhek, hópihék, hóesés, havaseső, hó, csak úgy simán. állandóan kinézek, mint ahogy a hópelyheknél állandóan fölfelé kellett néznem, miután most, vagy csak majd jövőre, és akkor inkább (végre) most.
és megjelentek a sólapátolók is, ha nagyobb lennék (két méteres szekrényajtó, kopasz és férfi), elvből törném le a kacsójukat az eszetlen sószóróknak, a tél legdühítőbb illetőinek. talán megúszom így meg a sóvirágzást a cipőmön, nadrágomon.
és kicsit hideg is van, mindez így együtt fölkelti bennem a tél illúzióját is.
örülök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése