szirkáék legújabb kalandjain igazán jót kellett nevetnem, különös tekintettel az utolsó képaláírásra.
ez a mai napom fénypontjának is számít, eddig annyira sokat morogtam már, hogy abból öt medve éves adagját kimerítettem. egyszerűen nem fér a fejembe, hogy amikor nincs semmilyen front, olyankor még annak a számlájára sem bírom írni azt a végtelen figyelmetlenséget, amivel az utca embere az utca másik embere felé van.
különös tekintettel a kombínó és a köztem közötti tizenöt sentis résbe csusszanó öregasszonyra, aki a kinyíló ajtón át a leszálló nénire vetette magát, mivel meglátta a néni megüresedő helyét. idilli kép volt, röhögnöm kellett, miközben pofát is vágtam. aarggh.
emellett ma megyek a dokihoz, és csak remélni merem, hogy látom majd a Pocakbéli Kapálózót, mert már megint el sem hiszem, hogy minden rendben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése