szóval szerencsétlen eset az, amikor az első két alkalommal (3+3 óra) más tanít, mint aki később fog. az is szerencsétlen dolog, hogy egy felsőfokú csoportban nem egy tudásszint az evidencia, úgy s mint a beszédkészség,vagy épp nyelvtani szint, vagy épp bármi. igazából nem egy homogén tudás tizenöthathét embere ül együtt, szóval semmiképpen nem könnyű eset egy ilyen csoport, persze.
de azért álljon itt, hogy egy "jó tanár" ezt át bírja hidalni, leállítja a húszpercekig monologizálókat, játékossá teszi a feladatokat (ja, hát ahhoz többet kell készülni, igaz), változtatja a megközelítési módokat, vagy épp olyan pl nyelvtani feladatokat hoz, melyek fokozatosan nehezedve esetleg a felsőfokú szintet ütik meg végül. és nem lehetetlen gondolat szerintem az sem, hogy ismerkedéskor ne a sztenderd érdektelenségeket beszéljük meg egymással, hanem valami "igazi" témát. miután a szintünk már nem a 'já zsivú v budápéstye, na úlice aranyjános', hanem az érzések (mért jó/rossz ott lakni)(hol laknál szívesen álmodban)(miért nem laknak az emberek ténylegesen ott, ahol akarnának).
ezért is várom a hétfőt, mert emlékeim szerint onnantól majd valami ilyen zajlik. vagy remélem.
1 megjegyzés:
jahhh, értem. remélem, hétfőtől jobb lesz. akkor végülis lehúztak rólatok felesleges hat órát, mert ki a fene készül rendesen órákat egy órára, ha csak helyettesít, és nem is az ő diákjai lesznek, akiket fel kell mérni így cselesen, csak próbálja megúszni a feladatot.
különféle szintekről annyit, hogy a huszonnégy gyerekem között van, aki anyanyelvi szinten nyomja (nem szerintem), és olyan is, aki épphogycsak tud válaszolni arra, hogy hívják, és a két véglet között is minden, amit el tudsz képzelni, úgyhogy tudom, hogy ez nehéz :-)
Megjegyzés küldése