pontosan arról szól, amit szeretek látni filmen, meg amit lényegesnek tartok az életben.
egyszer már volt hozzá szerencsém, s a múlt héten kiszúrtam a címét, rémlett, hogy talán ez az. amúgy rémlik az is, egy titanic-on láttam, eredeti hanggal.
eszméletlen sokat kuncogtam most is, meg persze bőgtem, mert olyan szomorú is egyszerre.
minden perce teljesen hihető, s mégsem földhözragadt.
amúgy tegnap meg a malénát is leadták, minden dicséretre érdemes hát ez a királyi tévé. a malénában is a képek nagy gyönyörű lebegésén túl tök nyilvánvaló, hogy igenis ilyenek vagyunk mi, emberek. mondjuk nem utolsó az sem, ahogyan megint siracusába vágyom miatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése