ciabatta lehelletvékony pármai sonkával, paprikával...
siena főterére képzelem magam, tűz a nap, kicsi felhők az égen, tavasz van.
firenzében a ponte vecchiót nézzük mindketten, a ferde járdán elgurul a sárgadinnye. volterrában fagyit veszünk, totyogunk bódultan a melegben kézenfogva a réges-régi köveken.
cortonában csak nézünk le a főtérre, nekünk is kedvünk volna térdelni a kőpadon, itt is fagylaltot nyalogatva, te, mint akkor, emlékszel, amikor megkérdezted, és én igent mondtam, ott, a rialtón. most is azt mondanám. ugyanígy, fagyival a kézben. mi sosem komolyodunk meg, mi?
assisiben érezzük át igazán-igazán, milyen jó élni.
áll bennem valahol az egyik énem, ha ránézek, látom, ott ugrabugrál örömében csendben, hogy ez mennyire jó volt már, ez a nyár, ez a kirándulás. hogy OTT voltunk.
siena főterére képzelem magam, tűz a nap, kicsi felhők az égen, tavasz van.
firenzében a ponte vecchiót nézzük mindketten, a ferde járdán elgurul a sárgadinnye. volterrában fagyit veszünk, totyogunk bódultan a melegben kézenfogva a réges-régi köveken.
cortonában csak nézünk le a főtérre, nekünk is kedvünk volna térdelni a kőpadon, itt is fagylaltot nyalogatva, te, mint akkor, emlékszel, amikor megkérdezted, és én igent mondtam, ott, a rialtón. most is azt mondanám. ugyanígy, fagyival a kézben. mi sosem komolyodunk meg, mi?
assisiben érezzük át igazán-igazán, milyen jó élni.
áll bennem valahol az egyik énem, ha ránézek, látom, ott ugrabugrál örömében csendben, hogy ez mennyire jó volt már, ez a nyár, ez a kirándulás. hogy OTT voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése