publikum

tegnap kezdődött g-nek az úszás - ezt én simán edzésnek hívom, csak elfeledtem, hogy kell(het) a sportigazolás is tőlük, de ez talán ráér jövő hétig. ezt az úszós szeánszot magamnak még helyezgetem, ideális volna ugyanis nekem is ezalatt úsznom, a medence másik végében (miután 15 p alatt bepárásodik a szemüvegem, úgysem látom..., szóval teljes elszigeteltségben, de kompaktul. tegnap ezt ki is próbáltam. kihagytam a számításból, hogy tanuszoda, persze. és hogy tegnap van az első nap, valamint az úszóképző felvételije... így, amikor 18:15-kor elindultam a medence felé (egyedüli felnőtt fürdőruhában), hát az epic érzés volt. még a medencébe sem mentek be a tanfolyamosok, a gyerekeket is csak bégetve terelgették a felmérők, jómagam pedig félúton realizáltam, hogy tartok egy feszített víztükrű medence felé, _egyedüli_ látványosságként az usziban. oké, visszafordultam, megvártam a hangulat lanyhulását. negyedóra múlva amúgy megérkezett a felnőttársadalom is a vízbe, és ezek a délutánosok corporate úszást alkalmaznak, vagyis simán kitúrják a magamfajta se gyors se lassú egyedeket. szóval a tapasztalat vegyes, még egy kicsit tapogatom a dolgot.

megvolt

mindenkin szépen átvonult ez a taknyos-torokfájós, azóta először hétfőn voltunk úszni. múlt héten meg befizettem g-t tanfolyamra, mert az edzés az csak edzés, megmondják, mennyit ússzon. ezek a kamaszgyerekek csak kötelezőségekkel működnek (na jó, nem, úszni velem szívesen jött) amúgy a gyógyúszás vonalat nagyon nagyon borzasztóan (hiper)hiányoltam a covidhullámok alatt. elkanászkodik ez a kölök, és ezt most minden porcikámban fájlalom.

és persze nem kanászkodik állandóan és annyira, mert múlt pénteken apjástul megtalálták a közeli pumpapályát, és ott voltak ma is, szóval van némi mozgás, de én most ezt a nyarat nem teszem a kirakatba, milyen jól sikerült.

nehéz ez, hogy személyi edzőnek is kellene lennem mind a kamaszgyerekem, mind a magam életében egyszerre - soha nem volt ambícióm, azért ez elég hátrány...

voltunk amúgy a kenyérlelkén múlt héten, előtte meg vettünk neki egy széket, és akkor meg is volt ez a suta szabadságom. ja, igaz, vasárnapra összeszedtem a bátorságom, és kinagytakarítottam a konyha felét, ez elég szép (és amortizáló) élmény volt. olyan szerencsés konyhám van, hogy igazán csak az látszik rajta, amikor nagyon el van hanyagolva - ez a tiszta és száraz érzést csak én tudom, mindenki másnak ez a normális, mért most történt valami? :)

és akkor most vasárnap éjjelre kiújult a bélgyulám, gratulálok, erre jobban kellene figyelnem, de ki a fene tud ülőmunkát nem ülve csinálni? vagy többet mozogni, ha utazgatás nélkül is 10 órányi munkám van, ha akarom (ha nem akarom, úgy kevesebbet csinálok meg belőle, de nem lesz azért kevesebb).

elkap

amúgy meg elkapott valami vírus, takony, hurut, rossz közérzet, torokfájás. most nyolcadik napja tolom, és jelezem, kétszer elmúlni látszott, aztán elkapták a többiek, én pedig nagyon haragszom rá, mert úszni akarok járni.

közben voltunk elsőoltatni g-vel, rendeltem tortá(ka)t anyósomék aranylakodalmára (tanulság: soha ne beszélj az alapító-tulajdonossal telefonon, nem praktikus), dolgoztam, két vasárnapot is végigdolgoztam (nem mintha látszódna az eredményességem vagy hatásosságom), valamint 14óráztam g második bulijával. (kísérleti tortám a végén feneklett meg, szétfolyt a harmadik réteg krém, kiakadtam, aztán csináltam belőle pohárkrémet, legközelebb már csak erre is tervezek.)

emellett a húgom minden második héten módszeresen kiakaszt, mert felhívom anyám, aki kihangosítón hallgatja a telefont (hja), s miután a húgom még a beszélgetéseit is felügyeli, nekiáll beleüvöltözni minden beszélgetésünkbe. nem beszélve a galaktikáról, ami a fejében van, ez megintcsak egy idióta helyzet, valahol még azt is megjegyezte nekem (és komolyan gondolta), hogy anyám lakását eladni elegendő volna ő...

amúgy meg valahogy végtelenül elegem van mindenből, ez most az az állapot, amiből valami jó, biztató hangú beszélgetés talán kihúzna még, de csak olyannal lenne jó dumálni, aki nem hordoz konteókat, maga is kíváncsi rám, maga is tud mesélni érdekes dolgokat, szóval aki továbbvisz. nemigen akad a fejemben ilyen, és aki meg magától keresne meg, évszámra nincs. fasza. majd meg minden tovább, ahogy eddig.

jószomszédi

iszony viccesek a szomszédos dolgok (nem panaszkodási, csak belegondolási dolgok ezek).

írtam, hogy az egyikék itt fújják a hangos izét este, na ezt szerintem cirka 3 év után megunták a közvetlen szomszédaik, és ügyvédi felszólítást vittek át, hogy akkor mostantól lesznek szívesen szordinóval fújni csukott ablaknál. azóta ez a történet elcsendesült. 

cserébe az ügyvédes szomszéd a teherautó-vetőkövet a pálinkafőzetős szomszédnak mondta, tegyük el. 18 éve élek itt, minden harmadik évben felmerült a téma, az a kő KELLETT. most meg arra jöttünk haza, hogy jé, nincs a kő. így múlik el...

van cserébe idősödő trombitahangú nénink, aki egyesek szerint kifigyeli, mikor van mozgás nálunk (náluk ugyanis nincsen mozgás, ha van is, mintha nem lenne), és beszélgetget azzal, aki éppen mozog. az a nehéz ilyenkor, hogy csupa összetett konteó van a fejében, oltás- és mindenellenesség, miközben egészen jóravaló néni ő is.

14

 14 lett. öregem! - mondom neki naponta tízszer... :)

meleg és nyár

és ezek nagy vesztese az elmúlt hetekben a munka - idegesít is rendesen. de az is igaz, hogy ebben is kellene valami természetes hatodik érzéket tartani, ami van is, csak nem vagyok elég kreatív, hogy beépítsem és jól használjam ki. ilyenkor azzal hálálja meg magát a bénázásom, hogy beleálmodom a dolgaim az álmaimba, és bocs, de extrahülye álmaim vannak, nem rémálmok, de kellemetlenek többnyire.

huszonhét

10+10+7: ez lesz a végső feldolgozott mennyiség a sárgabarackból. miután semmi mást nem hajlandó megenni a díszes társaság, adtam be a derekam. egyébként pedig egészen élvezem. 

a reggeli úszásokat is élvezem, szerintem nekem ez jó. az vicces, hogy csak és kizárólag 65+ a korosztály a 2-3 sávban, ami ilyenkor szabad, emellett jómagam is gyorsnak értékelhetem. persze van az ember gyereke, aki időnként viccesen az ember orra alá dörgöli, hogy csiga, meg le is úszik, persze, de fiatalság, bolondság, és szerintem jó nekem így. bírom, amikor kijőve az usziból zsezseg a karom meg a lábam, és érzem, hogy élek.

most egy kevés munkakedvet kellene még szereznem, és akkor egészen jól menne a napom.

abban a szellemben

abban a szellemben folytattuk ma:

megvolt először is este a késői lefekvés és éjszakai dolgozás (hómofiszbénázás, szevasz)

megvolt ma is a korai kelés és úszás (akárhogy is, másfél éve várom ezt, nem engedem ki a kezemből, nem beszélve arról, hogy g végre örömmel mozog, ő akarja, és büszke magára, hogy megmozgat engem, én meg szélesen vigyorgok, mert miközben úszni jó, aközben vele úszni még jobb, mert vicces gyerek, jól úszik, és most végre nem a medencepartról látom évente egyszer ezt az attribútumát, hanem két hossz közöttről :) )

megvolt az éjjeli reggelre időzített leveleim és Fb posztom kiküldése, miközben én máshol úszkáltam - ilyenkor tök hálás vagyok az ilyeneket fejlesztőknek

és itt vigyorog rám újabb 10 kiló kajszi, az elmúlt napok 7-je után, és idén nem hangyát izélgetem, hanem barackot, és ez hálássá tesz, maradjon csak így, inkább mosogatom tonnaszámra a nyavalyás kis kedvenc üvegeimet.

és ez az egész már egészen olyan, mint a normális, csak közben állandóan bezuhan a gondolat, hogy figyeljek, mert mindjárt itt a negyedik hullám - úgy kell a fejemben összecsavart újsággal csapkodni a gondolatot - még nem, még nem!

kész

azért vicces, hogy minden eddigi szokásomtól eltérően ma

• lementünk úszni reggel a szuperüres usziba
  
• a maradék barackot is megfőztem, dunsztban figyelnek
  
• kétszer megreggeliztem (vagyis befejeztem másodikra az elsőt)
  
• az ebédhez kész a hús
  
• és még dolgoztam is

és még nincs dél. ebben a szellemben folytatom.

keleti parti

azért vicces, hogy majd' egy fél évszázadnak kellett eltelnie, nyáron balatoni lányként, mire megtapasztaltam, hogy a Balcsinak van keleti partja!

amely felfedezésből már csak az viccesebb, hogy belátni innen a harmad tavat, miközben pancsolsz a vízben. 

eddig többnyire a Badacsony vagy a Kőröshegyi völgyhíd volt a látnivaló, erre most lehet olyanokkal viccelni, hogy átúszod? hahaha.

pár napra két gyerekem lett, a második/pótgyereket úgy adta át édesanyja, hogy tulajdonképpen elegendő lenne érettségi után visszaadnom, addigra simán kinövi, amit ki kell. mivel többedszer hangzott el ez az ominózus mondat, meg is vizsgáltam a kérdést. jó, nem egy közepeskamasz gyereket vállalnék be, ha választhatnék, pluszban, de legalább ennyi még jöhetne bármikor. különös tekintettel arra, hogy végre volt kivel társasozni meg römizni.

az új nyaraló, ami egyébként egy régi ház, egészen helyes, sok potenciál van benne, a tengerparthoz mért közelségét és a (Balatonnál általános) rendezetlen köztulajdoni helyzeteket leszámítva. és még kivink is van.

hétköznapok

uhh, ezt a hetet csak úgy folyattam, kicsit néha belegondoltam, milyen is, hogy csak így folyik egy hét.

mert hogy mit lehet elmesélni utólag az ilyenekről.

hát mondjuk a tesóm, aki kitett magáért és a szombatra Balcsira levitt gyereket majdnem hazahozatta vasárnap délben...  a legrosszabb nem csak az volt, hogy gyorsvonati tempójában legázolta a vasárnapra tervezett munkanapom, de az érzést, hogy nincs biztonságban a gyerekem lelke, hát azt még hétfőn is nyögtem.

a kedd-szerdai kicsike kis munkastresszek a halasztódás okán persze nagyok lettek, ebben a helyes 33 fokos szellőben naponta 10szer gondoltam arra, hogy 1. kellett volna vizet vinnem 2. egy medencényit 3. talán nem a legmelegebb napon 13 órára kellett volna aláíratásért a főfőnökömhoz slattyognom ésatöbbi 

a házak árnyékában bújócskázva is leégtem kicsit a Szentkirályitól a Városházáig meg vissza...

ma meg átvettem a bizijét (jó szokás az uncsi bizi, csak ötös, nincs itt látnivaló - ja, amúgy van, mert matek-fizika-biosz-rajz a dicséret, és az szerintem überkúl :)

aztán felslattyogtam a patikába, közben szomszédoltam, aztán porszívóztam, aztán dolgoztam, aztán úgy tettem, mint aki ebédet főz, aztán dolgoztam, aztán kínlódtam a munkával (helló, Wordpress, új haverom), aztán el az anyukámhoz locsolni (most ott volt a macska, hangosan reklamálta jussát, a hűvös házat, de nem kapott), s hazafelé még a barátnőm is belefért, aztán azóta dolgozom.

szerintem rámfér már valami nyaralás.

madarak és elnyomóik

ahogy burjánoznak a fák a kertben (meg a zöld tenger a környéken, ami egyben magyarázza is, valójában mért lakunk itt még mindig és 18 éve), úgy a legjellemzőbb hang a környéken a madárzaj.

van rigó, veréb, cinke, gerle, örvösgalamb, szarka, varjú, szajkó, néha egy-egy vörösbegy, fakopáncs, csíz, csapat seregély, éjjel lappantyú, kuvik,. időnkét ez hangzavar, de azért azt még mindig a legcukibb hangok közé sorolom, amikor egy (vélhetőleg anya)madár csicserészik a kisebbeknek (rigó és szajkó teszi ezt).

mondjuk a hómofiszban az asztalom mögött rögtön a kitárt ablak van, én vagyok így a hangelkapó egység, ezért a zaj is igaz, mert a rigófiú idén a 3 méterre ingó ágat találta meg ordibálóhelynek, valahol itt lehet a fészek, szóval a birodalmi őrzést ordibálással a szoba felé oldja meg, az egy kicsit sok. és azért a varjak meg a szajkók is a közelben fészkelhetnek, mert napi menetrend szerinti visszatérő randalírozást folytatnak a kőrisen.

mondjuk zajból azért mégiscsak az emberek viszik a prímet, ide hallatszik most már napközben is a ralimotorozók ricsaja, és a szembesarki szomszéd kisgyerekek permanens hisztije (harmadik nyaruk lesz itt, fő zajuk a nyivákolás és hisztisírás - a nagy kert hátrányai, hogy a gyerek nem megy be a házba, ha valami baja van, csak hisztis jelzősírást alkalmaz, és általában erre hosszú idő után reagálnak az illetékesek. (a korábbi gyerekek ordibálása sokkal helyénvalóbb volt, arra meg a balsarki szomszéd szólogatott be nekik...)

szomszédoknál (9 db) és a zajnál maradva, van még két idegbajoskutyás, akik miatt a furanéniék mondták, ha valamiért, ezért lehet, hogy el fognak költözni (a feléjük eső kutya tényleg gáz, szóval értem, a másik kutyussal csak simán játszani kellene sokat, de ők meg nem olyan játszósok). és van a fújós família (apa-fiú hagyomány) - amíg pár éve a rózsaszín párduc ment, addig tulajdonképpen szórakoztató volt, de ezek a klasszikus zenei sajátszólamos darabok, hát ezek nyitott ablaknál este nyolckor megtaníttatták velem a mondatot: "még mindig jobb, mintha dobolna/trombitálna"

hómofiszmegfigyelések level 300

rendkívül másfajta gondolkodás amúgy ez a hómofisz, pl. az, ahogy egy-egy ofisz-napomra fel kell készüljek. mintha a nyaralásara pakolnék a családnak, mind rendszerezettségben, mind teendő-előkészítés tekintetében, mind súlyban.

nem merem pl. lemérni, mikor mennyi a málhám, de a korábbi "befelé majd beugrom a dm-be meg a g-robyba", hát az nem megy. egyszerűen nem fér el a vállamon több (háti + 2 táska + ebéd), nemhogy az ízületeimen ennél több kiló.

szóval tegnap gondoltam egy merészet, és a 2 hónapja vándoroltatott elszámolósmappám szépen benthagytam (sic!) (jahhaj, a régi szép idők, amikor még ez volt a normális!) - most kíváncsian várom, mi lesz az a halaszthatatlan, ami miatt mégiscsak itt kellene legyen velem. (semmi, de semmi, annyira remélem)

nem csak politikusokat lehet utálni, kiderült

miután 5 guglifiók fölött diszponálok, napi szinten használva mindet, jelzem, egy ponton el fog gurulni a gyógyszerem, és tüntetést hirdetek a hazai guglifattyú előtt, és addig nem tágítok, amíg meg nem szerelik a szolgáltatást felém. kb. háromnegyedakkora az indulat bennem feléjük, mint a mostani kormányberendezkedés irányába, szóval akkor lemérheted, ez már elég az utcára menni.

rendkívüli módon érzékenyen érint mondjuk, hogy van olyan fiókom, amiért évi 11 rugót fizetek, és az az, amelyik naponta 10-szer ledobja a láncot. például nekiáll kiírni, hogy nincsenek levelek a kimenő levelek mappámban, meg nem tudja elmenteni/kiküldeni az éppen írt/kiküldendő levelem. és amikor jóindulatúlag megszerelném, akkor kiírja egy ponton, hogy nálam van a hiba. (b+, gondolom ilyenkor)

ma reggel ide nem akart beengedni, azt mondta, sajnos nincs fiók itt, többet nem tudunk tenni érted. (itt a B+ minősített esetét gondoltam, és ráfrissítettem krikszkrakszok nélkül simán a gmailre, és erre behozta). nem, nem vagyok Jedi-lovag, nem nem akarok zent tanulni, türelmes lenni, nyer belőlem és a bigdatámból elég sokat ez a google, hogy nekem ezt most ne kelljen lelkesen vennem).

szóval, ha eltűnök, egyelőre FB-on megtalálható leszek, hacsak ki nem zár onnan (is) a rendszer egy elfelejtett (!) jelszó okán...

dolgozó lány

most, amikor végre nyár van, mostanra szorult be a munkáim nagyja. ezt amúgy nagyon nem kultiválom.

az a jó egy ilyen munkahelyben, mint az enyém, hogy kábé szabadság van, meg megértés, meg kedveljük egymás (nagy részé)t, meg változatos és akár látványos eredményt hoz a munka.

és az a rossz egy ilyen munkahelyben, mint az enyém, hogy kábé szabadság van, meg állandó tevékenységkényszer, meg minimális tervezés és folyamatszabályozás, és állandóan a hosszabbításnak a hosszabbítása, és a határidő előtt 3 perccel leadás (a hosszabbított hosszabbított határidő előtt, mármint).

két hét múlva a tihanyi stégen akarok ülni, és NEM gondolni arra, hogy mindezt az itt keresett pénzemből engedjük meg magunknak (minitúlzással), egyáltalán nem akarok erre gondolni, erre most halványan dereng, mennyi minden tolódik még majd arra hétre is, melynek szépen HÁTAT KELL FORDÍTSAK, ahelyett, hogy LETUDTAM VOLNA... nyehh.

heti saláta

hómofiszban is lehet kalandos az élet, az a tapasztalatom, csak többnyire a kaland bennem zajlik le (max. körülöttem, de mindenképpen velem)

pl. két hete jártam át naponta megnemnevezett szülőm megnemnevezett igazolványáért az üreslakásuk megnemnevezettládájához, hogy azt ne megnemnevezett rokonom találja meg, aki a megnemnevezett dolog esküdt és notórius ellensége. egyfelől röhejes történet, másfelől szerfelett idegesítő és nyomasztó. volt, mert most hétfőn végre pont elkaptam a megnemnevezett foglalkozású motorossrácot, aki egy köteg megnemnevezett iratból kikapta a várvavártat. megkönnyebbülés, persze, meg röhej, meg nyomasztás is azért csak. (nem beszélve arról az aspektusról, hogy ezt a kis plasztikkártyát tehát púpnak készítették és küldték, nem beszélve arról az aspektusról, hogy nyáron újra is kell majd gyártatni,  nem beszélve arról az aspektusról, hogy pofátlan rohadék, aki kivette belőle a pénzét)

aztán milyen jó, hogy ez hétfőn elintéződött, minthogy kedd reggeltől begörcsölt a hasam, köszönöm, ilyen még nem volt (hasonló csak a novemberi bélgyulladásnak nevezett ügy volt, de nem ekkora), ezzel hát elfetrengtem itt pár napot és éjszakát. van az úgy, hogy határidős dolgok halmai nyomasztanak, ez most ilyen időszak, szóval két rosszullét között egészen elfoglaltam magam egy kis ezzel-azzal reggeltől estig.

gyerkőcke kinyuvadt a végére, tegnapra országos náthával érkezett haza, szerinte megfázott (30 fokban), vagy inkább allergia. mondtam neki, hogy ha ma folytatódik ez bent, inkább kérje el magát a 2. óra után - kíváncsi vagyok, meglépi-e. annyira lelkiismeretes, hogy nem hiszem. amúgy a 2. óra azért érdekes, mert ezen a héten 3 napig németvizsgáztak, és most tudják meg az eredményeket. szerintem ez már simán alapfokú szint, szóval a nagyon pszicho néni nagyon jól tanít, akárhogy is érzi bárki. (volt már kb. 15 némettanárom, ebből levonva a tanulságot: jó). írtak még most hétfőn földrajz témazárót is, na az ötös lett, na az egy csoda, mert mindig tanul, jól is, de teljesen random a jegy. szóval szerintem kitűnő lesz. tök ügyes.

haha, a dolgozatról jut eszembe, másik tanárról mesélte, hogy na, annál aztán tényleg vicc az értékelés: van olyan, hogy fél pipa, azonos dolgozat másik feladatában áthúzás, harmadikban karikázás - ez pl. akár mind jelentheti azt, hogy jó a válasz. fél pipa, érted! :)

lakásos uncsi

aztán szombaton vicces volt, mert annyi idő sehová nem menés után rögtön két helyre is nem mentem (munkahelyi buli meg balatoni nyaralóizélgetés) és pont hogy nem terveztem semmit (pontosabban mindenféle tevésről álmodoztam csak, de azt nagyon, hogy majd mit fogok megcsinálni), aztán szépen NAGYON lassan nekiálltam, és csak hozta az egyik a másikat, így lett tiszta minden ablakok kb. fele a lakásban (ez nem csak ablakmosás, hanem az egyes helyeken kivirágzó penészek eltüntetése is meg hangyamegelőzés, meg ilyenek).

ezt a hangyadolgot amúgy tavaly elég jól megszívtuk, tényleg a teljes lakásban mindenhová beköltöztek, és nem, nem csak átsétáltak egy útvonalon és visszahúzódtak két hét múlva, hanem tényleg mindenhol ott kívántak maradni. és tényleg nincs más megoldás ezekben az esetekben, mint minden szőnyeget és cuccot felszedni a földről, minden bútort átrámolva porszívózni, domesztosszal vastagon felmosni, valamint összebiokillezni a teljes mindent, réseket, padlót, lehetséges járatokat... ilyenkor persze az is kiderül mindig, mekkora ez a pici lakás, meg hogy mennyi cucc van itt, amit kiválogatva, elpaterolva nyernénk kb. plusz 3 négyzetmétert (hű, ez de vonzó :) ), meg azt, hogy a köv. alkalommal nem kellene megint MINDENT arrébbrakni...

persze örülhetek, hogy sikerült tavaly a hadjárat, de szerintem csak egy csata volt, és most megint arra készülök, hogy MINDENT, de mindent újra át kell rámolni idén is...

mondjuk az ablakcserét kellene végre kitalálni és tető alá hozni, kellene hozzá statikus, meg kőműves, meg egy elhatározás, hogy tényleg műanyag ablakokkal akarok-e együtt élni (nem annyira) a fa helyett... jó lenne most 10 évvel visszaforgatni az időt, most nem lennék ilyen ráhagyó, hogy nem a miénk ez a lakás, és igenis mindent, de mindent felújíttatnék, főként a faredőnyöket, mert láss csodát, én tényleg a faredőnyt szeretem...

cukinap

reggel 9-kor a spanyolokkal :) lesz megbeszélés. az egyetlen, amiért ez elviselhető, az az álmos arcuk látványa lesz (mondjuk a kollégáimat is spanyolnak ismerem, szóval lesz nemulass)

a gyermek elhagyta az anyahajót, morcos volt tegnap egész délután (délelőtt névnap okán nem bírt morcogni, ezt délután, meg ma reggel behozta...)

nem szereti ezt a vigaszt, hogy majd ott lesznek a "többiek" (vagy talán ez az egyetlen titkos vigasza), sajnos tök reálisan látja, hogy mondjuk ha ezen a héten nem is, de 2-3 hétig utána simán lehet arra számítani, hogy a tanárok osztályoznak és osztályoznak és osztályoznak, vagyis dolgozat és "röpdolgozat" és témazáró... (mintha ennek az évnek ne lenne mindegy)

szóval cuki nap, sok tornyosuló teendővel. pedig ma felállok innen a székből, ígérem!

minden kis

minden kis porcikám berzenkedik a következő 5 hétnyi suliba küldéstől.

megnéztem tegnap: a tankönyvi anyagok felénél tartanak kábé, vélhetőleg nem is lesznek túl a következő hetekben ezen. azért érdekel ez, mert mintha minden úgy állna össze, hogy túl sok, a könyv rossz, az onlineban meg kicsi a hatásfok, de mintha ez nem lenne elég ok arra, hogy értelmes felnőtt emberek értelmesen lecsökkentsék a leadni tervezett anyagmennyiséget, szorítkozva a lényegesre, amire majd jövőre meg évek múlva épül valami. vagy csak simán mindegy? siránkozás megy, hogy nincsenek természettudomány tanárok/tudósok/kutatók, és erre a bioszon kívül egy tanár sem képes disztingválni, az látszik, pedig velem egykorúként 20 év gyakorlatuk van a tanításban.

és persze nem érzem azt a csít, hogy pl. be lennénk mindannyian oltva (egy elsőoltott, két kínais, egy pedig gyerek az ötből). valamint, hogy ne lenne itt a spájzban a negyedik hullám/újabb mutáció. a haverkodáson kívül nulla funkciója van a májustól egy hónapnak amúgy is, szóval menjenek inkább kirándulni meg piknikezni és legyen most már az online. hallottam olyan suliról, ahol az igazgató min. 2 hétre így döntött, szerintem oda kellene járnia.

 

az onlájn árnyai

azért az ömlengésem az online működésről árnyalnom kell, na persze.

lassan egy hete a munkagmailem azzal vicceskedik, hogy menet közben egyszer csak elveszti a fonalat. mondjuk, hogy egyik mappámról (ha nagyon vicces akar lenni, akkor mondjuk ez a bejövő vagy az elküldött levelek) kiírja, hogy az a mappa üres.

szálanként őszül a hajam, minthogy a béna munkáslevelezésem hagytam ott a gmail kedvéért, tavaly óta extra tárhelyet vettem, szóval erősen ajánlom ezt abbahagyni, van elég saját jól bejáratott stresszem.

és akkor még nem is került szóba az itthoni monitorom, mely randomizálva kezd villogni - eltűnni, amikor csak nem szégyelli, gyakran egy-egy időre menő feladat közepén.

ejnye. 

bájdövéj még mindig megszokhatatlan jóság, hogy szemben a nyitott ablakkal, megfelelő hőfok- és hanghatás mellett rozsdafarkút leshetek a monitorom mögött az onlájnnak hála.