emberes

130/142 pont - felvették.
innen nézve egyszerűnek tűnik, de nem volt az.

nagyon, nagyon ügyes ember ez a gyerek.

paprika és politika

paprikajancsik.

szép lenne a teljes képet ideírni, és azzal mindent mágikusan egy perc alatt megoldani, erről malacfejű, buta, tanulatlan, gonosz és tolvaj társaságról.

bécs, mint élhetetlen, veszélyes város?
hogy jövő héten ide az (ÁLTALÁNOS) iskolába jön a másik, aki 5 énekórát akar egy héten a gyerekeknek és minden iskolába zongorát?

a csávó, aki megmondja a hajléktalannak, hogy mérnemeszikkalácsot?

paprikajancsik.

veszélyes, gonosz paprikajancsik.

a kocka

el van veszve, ahogy az Asterix és Kleopátrában mondták vala.

szombaton legyűrtük a szóbelit is. Cukkerkém elmondta utólag, amit vigyorogva és könnyes szemmel láttam rajta (én), a távolodó hátán, hogy MÁRIS?! (minthogy jó 10 perccel az időpont előtt, elsőnek hívták be őt...)

nem izgult nagyon előtte (annyira viccesen bír nem izgulni, hogy tulajdonképpen utólag derül ki mindig, mennyire izgult AZÉRT... mondjuk ez a rosszféle izgulásra igaz. a jóféle izgulás esetén ő megzizzen (én ettől megőrülök), és erről persze rögtön tudhatjuk is, ÖRÜL ÉS izgul...)

20 perc volt, jött ki vigyorogva, rögtön elmesélte a mesét, amit ki kellett találnia :)

aztán végigkérdeztük, mi hogy volt (tényleg kell tudnia egy 10,5 évesnek, hogy az általa olvasott szöveg milyen műfajba tartozik és milyen közmondás jut eszébe róla???), vélhetőleg ügyes volt.

a legtöbb, ami történhetett vele, hogy részt vett egy ilyenen, kedvesek voltak vele, és nem érezte magát kellemetlenül - és ez így jó.

március 9-ig meg valahogy kibírjuk, és akkor meg megtudjuk.

el, de

el, de nem baj, mert lesz még.

vajon elment-e

vajon elment-e mellettem életem állásajánlata?

2. vajon elmentem-e életem állásajánlata mellett

3. vajon elmentem-e életem állásajánlata mellett elsősorban gyávaságból

4. vajon elmentem-e életem állásajánlata mellett elsősorban gyávaságból, de inkább jól meggondolt indokokból (család)

és milyen az, amikor közben a HR előadáson a női hozzáállásról beszélnek állásjelentkezés tekintetében---

tipródóbajnok

én volnék, de mondjuk ezt tudjuk.

ha felveszik, azért, hogy menjen vagy maradjon.

hogy német vagy angol.

hogy mi a jó szempont.

ha nem veszik fel (de, egyébként), akkor meg hogy mi legyen.

tipródni amúgy azon is tudok a napokban, hogy meghirdették életem állását, és most van 10 napom eldönteni / megtipródni / megbeszélgetni estébé, hogy jelentkezzek-e.

pöti problem, hogy bécsben van...

felv

92 pont.
hihi.

perpillanat

milyen érdekes, ahogyan az ember kihagy egy év(nél több)et a blogjából, miközben az élete meg zajlik.

mondjuk semmi különös nem történt, amit akár értéknek is tekint(het)ek.

szúrós-pulcsi lejtmenetben él(ünk)ek, ez minden napomat megzavarja már, permanens dühös, haragos vagyok. néha kiugrom magamból, és elfelejtem.

elfelejtem pl. azt, ahogyan az emberek nagy többsége összekeveri a politikát a közüggyel. mondanád, hogy szarul tanítanak, meg félsz orvoshoz menni, de elhallgatnak, mert nem akarnak azzal megbántani, hogy nem hisznek a "mostaninyolcévszidásban"... nem értik, mit mondasz.

mintha nem szakadna le többszázezer ember a végeken, mintha minden civil nem is minden civil lenne (csak a rosszak), ésatöbbi.

azt sajnos csak ritkán felejtem el, hogy a kicsi életemben is meglopnak. azok, akik szarul csinálják azt, amit csinálnak. mondjuk a munkájukat, majd legyintenek/ lesöpörnek, ha szólsz, vagy próbálod újra meg újra jól csinál(tat)ni.

mondjuk, ami számít, az a (már nem is) csepp gyerek, cuki, okos. most pl. felvételizett, és szerintem csak sejti, hogy mennyi tipródást okoz majd, ha mégis olyan jól sikerült a felkészülés a felvételire, mint azt most sejtjük. (hétfőn megyek az eredményért, és nem tudom, minek örülök jobban, ha nagyon jó, vagy ha kicsit...) #hülyeanyuka

vidámságot csak nyomokban tartalmazok, perpillanat. lehet, kár ilyenkor (is) ideírni.

egy csuda

csudaszar kiégni, ezt meg kell mondjam.
még nem tuti, de itt les valahol.
jobb volna csak a sima fáradtság.

karácsony felé félúton

viccesen feszkós az életünk. nől a gyermek, ettől -meg csak úgy is-, az amplitúdó is nől.

okos, ügyes, ötösöket ráz ki a kisujjából, meg negyed óra alatt tanul verset, meg zöldöv, viszont nem bír elvonatkoztatni a tanítónénik ilyen-olyan hülyeségeitől, így most nem az osztályfeszkót hozza haza (az majd áprilistól várható), hanem a saját maga generáltat.
jó, azért tudjuk, hogy vannak az olyanok, akiktől én is falnak megyek, Janus-arcú tantika, ez a pontos kifejezés. ez az, amelyik a gyereknek vezényel és lekezeli és becsméreli, de amint belép egy szülő (árnyéka), máris negédes és tutujgató és óvónéni és jajdeszeretemeztakiskincset. na, és hát persze megint az ilyen, akivel e legtöbb időt töltik. azaz muszáj leszek rádumálni gyermeket, hogy folytassuk ezt az úszásra kell mennem napközi helyett heti 2x, míg pénteken pont karate van-menetet.

kicsit elfáradtam így szülőileg (is), volt egy jó hosszú úttörő ahol tud segít-időszakom, de elbaltáztak minden előre mutató kérést. a tanítók, az ig-h., meg az ig. szóval, hogy pl. érintetlenül hozza haza délután 5-kor a reggelijét/innivalóját (tudvalevő, hogy ebédjét nem eszi meg). és amikor nyomom, hogy mi van ma is, mindig oda lyukadunk ki, hogy nem hagyták meg a szünetüket, elhúzódott az óra.
ebédidőben pontozzák őket, délután leckeírás van csendben, majd pótlecke, ha túl hamar elkészülnek.
ettől feszkósak, amit persze hazahoz, mert ő ilyen hazahozó.
más gyerekek ott ejtik el magukat, még a suliban, na, ők "járjanak az iskolapszichológushoz, mert úgyis új van, és nagyon jó...", vagy csak simán kiültetik hátra, mert zavarja a "többieket"...

nem győzöm már átbeszélni, megbeszélni, kibeszéltetni itthon, nem beszélve arról, ahogy mindenki azt mondogatja, hogy negyedik után már máshová akarja majd járatni a gyerekét...

az egész háttere kettő dolog: valamiért létfontosságúnak tartják, hogy szaktanári rendszer legyen alsóban (hülyeség, hülyeség, ja nem, orbitális hülyeség, indok: szokjon hozzá). a másik a vezetőség, de ezt nem részletezem, mert erre meg jobban haragszom, mert szerintem mindenki maga felelős a saját és beosztottai munkaénjéért.

nagyon kell már ez a szünet, még azt is elnézem a naptárnak, hogy hétvégi karácsony lesz (ami olyan, mint ruhában fürödni)... csak legyen már az az öt köztinap!
most még két isi- és munkanap (terveim ezek, á-á-men), aztán meglátjuk, elég lesz-e az a pár ajándék amit az elmúlt hónapokban impulzusvásároltam, vagy tolongok-e még szentesteelőttieste a teszkó húszméteres pénztársorában (nem, most azt delejezem).

teljes

kiderült, hogy simán helyettesíthető minden receptben teljeskiőrlésűvel a sima liszt.
nyilván ezt eddig mindenki tudta, én meg nem, de most már én is.

kicsit hülyéskedem, de igazából sosem értettem a legújabbkori blogokban azt a rendszert, hogy csak finomliszttel írnak, mintha.

készítettem már szuper kalácsot, egyebet, ma még a hotdogkifli is ment. vagy legalábbis nekem bejött. 

"mások" meg csak simán kétpofára falták.

hívószó

a mai nap hívószavai:
piszlicsáré
kanadai favágónő

ami ezekkel jár:

fejfájás.

napi gondolkodós

na, most hogy kilenc napja éjjel-nappal dolgoztam, sutty, vége a munkanapoknak, lezuhanyoztam, coffban a hajam, rácuppanok a gilmore girlsre (4/7-nél tartok, és annyira jól esik...)

ma csak arra volt energiám a munka közben, hogy
1. csendben dühöngjek azon, hogy most akkor mégsem kerültek be az országosra, dacára a versenyszabályoknak
2. automatikusan eldöntöttem, hogy pattogni fogok ezen, lesz.rom, hogy pattogós magyar anyának gondolnak, az vagyok, slussz
3. csendben örültem, hogy még november sincs, és g már annyit elért, p is, meg tulajdonképpen én is, nem vitás (hangsúlyozottan hangsúlyoznom kellene magam előtt is, mennyire  jó nekünk, de mennyire)
4. csendben örültem az új kocsinak (ezt írtam már ide, hogy vettünk egy vadonatújat? tiszta vicc. én nem szoktam vadonatúj autót venni, erre most itt van... :) )

5. egyre csendesebben bambultam magam elé, és képtelen voltam kiszámolni, hogy ha múlt csütörtök óta minden éjjel max. 4 órát aludtam (tegnap 5,5-öt), akkor hány éjszakányit aludtam az elmúlt 9 nap alatt, ha egy éjszaka mondjuk ideálisan 7 óra (7*4+5,5):7=23,5:7=3 alvás meg egy szunyóka. most persze ment. na, akkor ezért voltam zombi.

6. megint röhögjek azon, ahogyan egyik éjjel félálomban az 1800. körüli email, 30. panaszválasz, 850. címke gyártása után a 851.-re ráírtam (és ki is ment) valami oltári vicces hülye elírást, elképzelve szegény illető arcát Lipcsében, ha és amikor megkapja :)

így zajlanak.

aludni - mi az? - a hölgy egy kissé bogaras

múlt csütörtök reggel óta éjjel-nappal dolgozom.
pici ígéretemből nagy meló lett, minden szép és jó, sok lett abból, amiből soknak kellett lenni, így sok az is, amiből nem kéne (munkával járó kényelmetlenségek és anomáliák).
az elég a nagyságrendhez, hogy én, ki eddig heti 1-200 levelet bonyolítottam hetente, most 2200 körül tartok.

ebben pedig, hogy nem bírok aludni térni, annyi jó van, hogy a pofátlanul beszüremkedő légy és poloskaarmadára nem fölébredek, hanem ladlíbés üvegbe csalom, fogom, rabosítom és eltávolítom. egyfelől sikerélmény (ravasz vadász én), másfelől nem ébredek föl rá.

versenyez

cukorfajzat második lett a területi bolyai matekon. még a fele eredmény nincs meg, de pont alapján akár országosba is bekerülhetnek. az tök durva, ahogy 20 ponttal kevesebbel lesznek más területeken továbbjutók (vagy épp a náluk is 20-szal többel - a rend kedvéért)... na, péntek este már tudjuk majd.

az meg még mindig tök vicces, ahogyan lehetett tudni az utolsó pillanatig: a területi első hatban benne vannak, de ő váltig úgy pozicionálta magát: első semmiképpen nem lesz(!), nem kell az az országos, viszont legyen mondjuk harmadik, mert az tuti jó ajándék. hát ebből az egyik nem jött be :)

jaj, hát csuda büszke vagyok, na igen.

számolő

területin az első hatba bekerültek a matekversenyen. annyira ügyesek.
most annak szorítanak, hogy dobogó legyen, de az országosra már ne jussanak be azért.
ez fontos, mert úgy van ajándék, de nem kell szorongani a lehetséges szóbeli okán.

jövő szerdán kiderül.
csak (kis)kamaszokkal ne kezdj.

fogas

totál érdektelen (másoknak), de ideírom: fogfájásmentes életet nekem!

egy éve hajtom az ügyet (helyi fogorvos, jó helyi fogorvos, olcsóbb jó helyi fogorvos, időben mikor az olcsóbb jó helyi fogorvoshoz - ma nem, holnap nem, jövő héten--- az emlékeztetőm a bejelentkezéshez fél évig csörgött minden második nap háromnegyed négykor--- majd egyszer csak elkezdett fájni a szemét fogam.)

bejelentkeztem, bátor voltam, több kész van, de a legutóbbi óta nem tudom eldönteni, hogy a megmaradt egy lyukas, vagy a végül nem gyökérkezelt, de megnyúzott előtti fáj minden fogmosás után. sajog, fáj, morózussá tesz, a nyolcad fejem odavan, a nyolcad fejem ezzel van elfoglalva 4 napja.

a fejem minden nyolcadára szükségem van, egyszerre. na.

elkeseredtem.

mindeddig azt gondoltam magamról, hogy minden indulatommal együtt szelíd vagyok. most azt gondolom, ezt tudják rólam, és messzemenőkig program lett az, hogy ezt kihasználják. élhetnénk békében, de nekik semmi sem elég. semmit sem tisztelnek. semmi sem igazság, csak a maguk java, érdeke, élve.

tisztesség, tisztelet, együttérzés, alázat, közösség - halott szavak.

hazugság, eltiprás, elhallgatás, kisemmizés, megszüntetés - az új világrend szavai.

velem együtt sok hülye kétfélét gondol erről:

a) ha nem gondolok rá, nincs is

b) majd elmúlik.

hülyék vagyunk: egyik sem igaz.

és van egy pont, ahonnan a deficit soha nem hozható már be.

péknő

na mer' mi'csinálok...

az egyszerűbb projektek közé tartozik, hogy másfél éve én sütöm a kenyerünk. egyszerűen idegesített, hogy
1. utálom a bolti kenyerek ízét általában
2. vagy amit szeretek, azt egy idő után átreceptezik
3. vagy csak simán szeretem, de savat csinál
4. a teljes kiőrlésű sosem az
5. vagy ízre, állagra jó, erre a kisebbik fogyasztó nem fogyasztja el pl. a héját (Mr. Finnya, személyesen)

6. meg hogy össze-vissza fogyott, kiszámolhatatlan volt, rengeteg kenyérmorzsám lett, amit meg alig használok

ezért kenyerenként 4 órát számolva minden hétvégén 1-3 kenyeret készítek.

az 1., 3., 4. pontok totálisan kiküszöbölve azóta, 2. átreceptezem, de attól csak finomabb lesz :), 5. mindet megeszi héjastul-morzsástul, 6. annyira kevés marad, hogy azóta mindig kenyérmorzsa-hiányban vagyok...

azért nem ártana pár plusz hétvégi nap hetente, mert akkor is, ha nagyon ügyes kötésben készítem a 2-3. példányt, 5-7 órát itthon kell legyek, amikor pékség van.

kész-ség

az a hétvégi munka egészen jól alakult, meglepően jól,

de persze ott is (és azóta is minden nap) megállapítom, hogy vénülök, eddig sem voltam egy bulibáró, de egyre nyilvánvalóbb: jó nekem otthon, nyalogatom a háztartást, henyélek a családdal, kirándulgatunk, családiebédelünk, és ez jó.

persze a blog mindent elbír: ha szembesíteném magamat a henyélés valódi értelmével, kiröhögném magam. ezt is úgy csinálom, nyilván, amit másban is megszokhattunk: 170 %-át kihasználva a rendelkezésre álló időnek soha semmivel el nem készülni teljesen...