aztán az úgy volt, hogy kettőutánig hallgattam a gyermek nyöszörgését, időnként meg is ébredt, nagyjából annyi volt a lelkierőm, hogy mondjam neki, tegye le a buksit és szundizzon. ez hatott, végül rám is, kellemes dob és basszusgitár aláfestéssel aludtunk el.
aztán reggel körbejártam telefonon az ügyet. belefutottam a kezdőszipirtyóba a jegyzői irodán, meg volt két kellemes hölgytalálatom az egyéb irodákban, és persze sok volt a hablaty. meg még megkérdeztem a rendőrséget (újabb szimpatikus női hang), miszerint mi a teendőm, ha mégis mondjuk tényleg négynapos a hangzavar. mondta, hogy akkor majd kijönnek megint, ha telefonálnék. szupper, mondtam, aztán nekifogtunk a napnak.
a nap amúgy úgy alakult, hogy nagymamai támogatással előbb jól volt időm mindenféle ablak(keret)mosásra (erre egyébként csekély esélyem lett volna), főzésre (jahhaj), mosásra, estébére, majd nagymamai támogatással sikerült félötig elhúzni a gyerekfektetést, ihhajj, mondhatnánk, csak elfelejtette (öhhöm) beleszőni a micsináltunkba a húszperces (höhöhö) déli altatás tényét, így hát a délután kevésbé konszolidáltan zajlott, volt vagy tizenötpercnyi pihenőm úgy nappal, az nekem egy kicsit kevés.
de az meg milyen jó volt már, ahogyan elhelyeztem végül a gyermeket az ágyában, és aztán hipp-hopp, itt termett e, és e-vel mindig jó, és beszélgettünk, és elmondtam, meg ő is, meg egyet értettünk, mert hát erre valók a legrégebbi barátnők.
aztán már elröppent az idő, és kellett menni kelteni, és a keltett gyerek kicsit álmos volt, és érdeks módon én is, pedig ő aludt, én meg pedig nem.
nohát, ilyen nap volt ez, és tegyük hozzá,
hogy (relatív)csönd van:
csak a szomszédkutya sivít föl néha, de a rendezvény hallgat. vagy nincs is.
hát jó ez így.
aztán reggel körbejártam telefonon az ügyet. belefutottam a kezdőszipirtyóba a jegyzői irodán, meg volt két kellemes hölgytalálatom az egyéb irodákban, és persze sok volt a hablaty. meg még megkérdeztem a rendőrséget (újabb szimpatikus női hang), miszerint mi a teendőm, ha mégis mondjuk tényleg négynapos a hangzavar. mondta, hogy akkor majd kijönnek megint, ha telefonálnék. szupper, mondtam, aztán nekifogtunk a napnak.
a nap amúgy úgy alakult, hogy nagymamai támogatással előbb jól volt időm mindenféle ablak(keret)mosásra (erre egyébként csekély esélyem lett volna), főzésre (jahhaj), mosásra, estébére, majd nagymamai támogatással sikerült félötig elhúzni a gyerekfektetést, ihhajj, mondhatnánk, csak elfelejtette (öhhöm) beleszőni a micsináltunkba a húszperces (höhöhö) déli altatás tényét, így hát a délután kevésbé konszolidáltan zajlott, volt vagy tizenötpercnyi pihenőm úgy nappal, az nekem egy kicsit kevés.
de az meg milyen jó volt már, ahogyan elhelyeztem végül a gyermeket az ágyában, és aztán hipp-hopp, itt termett e, és e-vel mindig jó, és beszélgettünk, és elmondtam, meg ő is, meg egyet értettünk, mert hát erre valók a legrégebbi barátnők.
aztán már elröppent az idő, és kellett menni kelteni, és a keltett gyerek kicsit álmos volt, és érdeks módon én is, pedig ő aludt, én meg pedig nem.
nohát, ilyen nap volt ez, és tegyük hozzá,
hogy (relatív)csönd van:
csak a szomszédkutya sivít föl néha, de a rendezvény hallgat. vagy nincs is.
hát jó ez így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése