„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
Hehe! Nekem is vannak ilyen képeim, ahol zord képpel markolok egy söprűt pöttyös fejkendőben a műteremben és nyugodtan alá lehetne írni, hogy a "A mátraalji sorozatgyilkos kiskorában".
bikfic: a csokiból készült nyúlnak szólt. már akkor is teljes mértékben értelmetlen hülyeségnek tartottam, lévénhogy kifejezetten nem igényeltem a csokit. mondták, hogy fogjam meg őket, hadd legyen ezekről is kép, ezért állok így velük. van egy következő kép is (majd megkeresem), melyen az látszik, hogyan próbálom hasznosnak tartani az ajándékot.
6 megjegyzés:
höhö. :)
miiii "höhö" ?
ez komoly!
:)
Komolynak tényleg komoly voltál, de kérdés, hogy mit utáltál annyira: az óriás vérnyulakat vagy a fényképezkedést? :))
Hehe! Nekem is vannak ilyen képeim, ahol zord képpel markolok egy söprűt pöttyös fejkendőben a műteremben és nyugodtan alá lehetne írni, hogy a "A mátraalji sorozatgyilkos kiskorában".
Izé. Ez nem a te képednek szólt. Az enyémnek. :)
hawah: értettem! :)
bikfic: a csokiból készült nyúlnak szólt. már akkor is teljes mértékben értelmetlen hülyeségnek tartottam, lévénhogy kifejezetten nem igényeltem a csokit. mondták, hogy fogjam meg őket, hadd legyen ezekről is kép, ezért állok így velük. van egy következő kép is (majd megkeresem), melyen az látszik, hogyan próbálom hasznosnak tartani az ajándékot.
Megjegyzés küldése