konyhaalagút

a konyhaalagút végén még csak pislákol a fény, én pedig csudára elfáradtam, és most csak pislogok, mint a béka.
lepacsmagoltam a falat, kétszer, lefestettem, kétszer, kimostam nyolc függönyt (még van hat, plusz négy foteltakaró, nem ügy). a csempék és a vízvetők alatt kész (amennyiben hat évvel ezelőtt a pali nevű kezdő asztalos korrektül válaszol a kérdésemre, szétszedhető-e ez a kütyü és hogyan, nem jutunk a penészedésig, meg a dzsuvázódásig, meg persze lehettem volna erőszakosabb a követő években én is, hogy utánajárjak, de csak néztem mindig, és utáltam, viszont mostanra kezemben a tudás.) kész az egyik fentiszekrény, vagyis statisztikailag a harmadáig jutottam a konyhaalagútnak.
sok, sok, sok dolog van még vele, csuda tudja, végigrágom-e magam az egészen.