édesédes

hát el ne feledjem levésni ide, ahogyan ma volt ez.
az úgy van, hogy G nagyon szeret úgy enni-inni, hogy mozgásban van.
szerintem ezért is tanult meg olyan gyorsan és hibamentesen kanalazni, mert ez is egy mozgás volt, játék, időtöltés. (valamelyik nap a csőrikés pohár helyett a rendes pohárból is úgy hörpintette föl a (céklarépazeller)levet, hogy csak néztem.)
ja, a lényeg. ennél fogva hát mostanában állandóan kínálni kell, míg készül az ennivaló, egy nyalat tejföl, megy, jön, egy darab krumpli, megy, jön, barack, megy, jön, kenyér, tészta, ilyenek.
nem tökéletes a rendszer, mert én nem akarom erre ránevelni, csak épp másban értelmesebbnek tartom a jellemét acélozni, türelem-ügyileg, követelni eddig úgyis csak a tésztát szokta.
ám egy dologtól megőrülök, név szerint a menet közben ivástól. olyankor a harmadik szólással egyidőben cirka szimplán csak megfogom a buksiját felülről és egy helyben állásra kényszerítem, amitől lehetővé válik a félrenyelés-mentes fogyasztás.
erre ma szóltam neki, hogy ne menjen, hanem előbb igyon, ő erre rámtekintett a csőrike fölött, megállt, majd ivás közben megfogta a buksiját, és úgy ügyesen, állva, fogva - ivott.
közben esett le, hogy ez mi, és nagyon, nagyon kellett vigyorognom.