jószöveg

most hallottam
"Magyarországot nem a politika fogja megváltoztatni, hanem a vállalkozók. ... ami ma a politikában zajlik, az számomra _végtelenül_ unalmas..."
"nálunk nem a pártok képviselik az emberek,et, hanem az emberek a pártokat" (áhháhháhhá) (by Wermer András)
ANNYIRA ott vannak ezek a mondatok, hogy muszáj még egy kicsit az A la Carte-ot reklámoznom, mert minden alkalommal van benne két olyan mondat, amit ha mindenki fölfogna és megértene, már haladnánk valami jóbbfelé.
egy eddig nem (és már sosem) publikált vasárnap esti bejegyzésem ezt a témát feszegeti, valami olyasmi kapcsán, hogy egy agysebészt hallgatni mentem, kaptam két szép mondatot a hitről és megtérésről, de végtelenül megrázott, hogy a hit ennyire nem tiszta és egyIstenhit, hanemhogy mindig kellenek a mankók, az (épp politikai) másik oldal rovására szóló utálkozás, tiszteletlenség, gúnyolódás, az az oppozíció, miszerint "mi tudjuk, mi azért mindig jobban tudják, de 'azooook', hát azok...".
a gúnyolódásban a tisztelet hiánya a legfájóbb, és nem az én véleményemmel ellentétes vélemény, mert arról szól, hogy a szeretet nem teljes. ide, ebbe a hitbe nem fér bele, hogy bármi elé kerüljön, és ez az elvárásom (és idealizmusom) állandóan kiabál a gőgös klikkek elllen, nincs mit tenni.
az irónia, a humor, a könnyedség, amiről Simone Weil is írt (legalábbis a nehézkedésről mindenképp) már annyi jó dolognak volt a forrása, mozgatója, éltetője. mert az áldás.
á á men