a kalákára értünk oda, csuda egy hely ez a millenáris, jó, hogy lett.
a fesztivál hangulatát híven tükrözi (nekem, ma, ott) a felénk röpített kérdés, állván a park és a nyüzsgő tömeg közepén, miszerint azt meg tudjuk-e mondani, hogy hol van a 'könyvszemle'. meg tudtuk, mondtuk, hogy 'itt'.
pettsonról lecsúsztunk, ment a repülője, veronikanéni ma nem volt föllelhető, bartoserika pedig öttől volt, ami számunkra elérhetetlen időmagasság volt. leend viszont helyette l. ujickaja néni, kire röpke háromnegyedórás sorbanállás után negyedikként lecsaptunk, írja már oda a nevét a két régi, és az egy új könyvébe.
a képes biblia mind elfogyott, 'már karácsonykor elfogyott', mint azt megosztották velünk, szuper, gondoltam, ez egy ilyen nehéz ügy lehet, hogyha látom, hogy valamit vesznek, mint a cukrot, akkor abból kellene még (jelenleg amúgy az egyetlen elviselhető rajzolatú, és normális mennyiségű és minőségű történetet tartalmazó ilyen könyv a placcon), nyárra majd lesz, ígérték, mi megvárjuk, nekik meg úgy kell.
ezen kívül kiderült, lesz májusban ingyenes iratkozás a goethekönyvtárba, és ez számomra perpillanat presztizskérdés, hogy akkor már legyek beírva oda, arról nem beszélve, hogy a Peter Handkétől találtam végre egy könyvet, amit el akarnék olvasni. egy másikat meg megrendeltem, ez is csoda csuda, remélem, olyan is lesz, amiért érdemes ilyenre vetemednem. (a német könyvekkel vagyok úgy, hogy heinrich böllt csudára szeretek olvasni eredetiben, meg még volt egyéb klasszikus élményem, de amikor a kortárs irodalomból kellene válogatnom, akkorra mintha mázsás súlyokat helyeznének az agyamra, mert abból a nyolc sorból, melynek a fele idézet a könyvből, a többi meg töltelék, tehát egy mondatból, képtelen vagyok konstruálni egy előzetes várakozást vagy véleményt, hogy az vajon ENGEM érdekelni fog-e. iszonyú ilyenkor a borítókat bambulom, és érzem, egy hetet is itt kéne állnom, mire végre képes leszek választani.) aztán ma új taktikával kiragadtam párat a tömegből, és láss csodát, ezek rögtön érdekesek lettek.
és -jelentem alássan-, a santoskiadó könyveitől egytől egyig reflex-szerűen kiver a víz. majd egyszer erről is mesélek, mért.
ámde, hogy pozitívat is mondjak, a holnap meg a general press, meg a móra, meg a pagony, nohát, ők igazán megérik a pénzüket, a szó szoros értelmében. ja, meg a csodaceruza.
a fesztivál hangulatát híven tükrözi (nekem, ma, ott) a felénk röpített kérdés, állván a park és a nyüzsgő tömeg közepén, miszerint azt meg tudjuk-e mondani, hogy hol van a 'könyvszemle'. meg tudtuk, mondtuk, hogy 'itt'.
pettsonról lecsúsztunk, ment a repülője, veronikanéni ma nem volt föllelhető, bartoserika pedig öttől volt, ami számunkra elérhetetlen időmagasság volt. leend viszont helyette l. ujickaja néni, kire röpke háromnegyedórás sorbanállás után negyedikként lecsaptunk, írja már oda a nevét a két régi, és az egy új könyvébe.
a képes biblia mind elfogyott, 'már karácsonykor elfogyott', mint azt megosztották velünk, szuper, gondoltam, ez egy ilyen nehéz ügy lehet, hogyha látom, hogy valamit vesznek, mint a cukrot, akkor abból kellene még (jelenleg amúgy az egyetlen elviselhető rajzolatú, és normális mennyiségű és minőségű történetet tartalmazó ilyen könyv a placcon), nyárra majd lesz, ígérték, mi megvárjuk, nekik meg úgy kell.
ezen kívül kiderült, lesz májusban ingyenes iratkozás a goethekönyvtárba, és ez számomra perpillanat presztizskérdés, hogy akkor már legyek beírva oda, arról nem beszélve, hogy a Peter Handkétől találtam végre egy könyvet, amit el akarnék olvasni. egy másikat meg megrendeltem, ez is csoda csuda, remélem, olyan is lesz, amiért érdemes ilyenre vetemednem. (a német könyvekkel vagyok úgy, hogy heinrich böllt csudára szeretek olvasni eredetiben, meg még volt egyéb klasszikus élményem, de amikor a kortárs irodalomból kellene válogatnom, akkorra mintha mázsás súlyokat helyeznének az agyamra, mert abból a nyolc sorból, melynek a fele idézet a könyvből, a többi meg töltelék, tehát egy mondatból, képtelen vagyok konstruálni egy előzetes várakozást vagy véleményt, hogy az vajon ENGEM érdekelni fog-e. iszonyú ilyenkor a borítókat bambulom, és érzem, egy hetet is itt kéne állnom, mire végre képes leszek választani.) aztán ma új taktikával kiragadtam párat a tömegből, és láss csodát, ezek rögtön érdekesek lettek.
és -jelentem alássan-, a santoskiadó könyveitől egytől egyig reflex-szerűen kiver a víz. majd egyszer erről is mesélek, mért.
ámde, hogy pozitívat is mondjak, a holnap meg a general press, meg a móra, meg a pagony, nohát, ők igazán megérik a pénzüket, a szó szoros értelmében. ja, meg a csodaceruza.
5 megjegyzés:
és azt hiszem, láttalak benneteket a tévében, láthattalak?
gergőgyerek cumizik babakocsiban?
Veronika néni ott volt 11-től 12-ig a Móra Kiadónál. Mi felleltük :-).
Lappa: szerintem nem mi voltunk azok, g igen rövid ideig cumizott, annak is vagy másfél éve. :D de attól még láthattál :D
gigi: kérlek szépen, mi mind róla, mind pettson úrról lecsúsztunk :(
akkor határozottan nem ti voltatok, hanem egy gergőgyerek-hasonmás, cumis kiadásban. :)
Pettson úrnál iszonyatos sor állt, amikor én arra jártam. Először nem is tudtam, mire vár az a rengeteg ember. Nálunk Pettson nem olyan nagy ász, úgyhogy nem is próbálkoztam vele :-).
Megjegyzés küldése