hogy vagy? / mi van veled?

a falra mászom ettől a kérdéstől, de persze attól is, ha senki nem teszi föl nekem egy hétig.
röhej, mert olyan sokszor nincs mit válaszolnom rá.
volna mit, persze, csak pont ott és akkor nem jut eszembe semmi.
volna mit, persze, csak pont ott és akkor senkit nem érdekel.
mert kit érdekel(ne) mondjuk az, hogy ma Gergőnek úgy cirka tízszer szippantottam nagy szakértelemmel az orrát, meg hogy kétszer arra is rávettem, ne bőgjön, ha jön a Sterimar, csak érezze, milyen egy hős is ő.
meg kit érdekel, hogy tegnap hajnali egytől kettőig feküdtem az ágyamban negyedálomban, és azon gondolkodtam, mikor fog már G tényleg fölébredni a harákolásból (2:05), és vajon vissza tudom-e altatni (nem, de aztán én feküdtem vissza), hogy vajon takonytól szokott-e gyerek megfulladni (noha eddig minden éjjel szólt a takony miatt, ha tényleg baja volt, érdekes módon ilyenkor még a nevem is érthetően mondja), hogy vajon mennyi idő kell még, míg rájön: a kiságyból is van kiút egyedül. és hogy ennek az éjjeli hülyeségemnek köszönhetően mennyire szédültem egész nap.
meg kit érdekel úgy igazán, ahogyan arról töprengtem, szeretem-e ezt a családot, meg ezeket a szokásokat, az okoskodásokat, hogy én mért akarom magam mindig okosabbnak hinni,
meg az is érdekes volna-e mért utálom ezt a pacsulipancsolást, (basszus, pénzért meg piáért meg barna műanyagért), és mért utáltam a teszkót péntek este, hogy egy darab csoki csokitojást sem árultak már, meg ma a mégis nyakamra maradt sokat, amit most majd meg kell enni (nem én).
aztán azt a többször kifejtett kínlódásom, ami itt belül zajlik, ahogyan látom, hogy nonstop teszek-veszek, s mégis összeegyeztethetetlen velem a rend, pedig én volnék a szöszmötölve mindent rendberakók királynője, egyébként, mégis bármikor körülnézek a lakásomban, és mintha már megint költöznénk, dobozok, halmok, ruhakupacok, építmények, ledőlt oszlopok. és hiába gondolok annyi rendetlen ismerős annyi rendetlen lakásbelsőjére, nem vigasztal, sőt nyomaszt, hogy mi van, akkor tényleg csak a kiválasztottaké lehet pipec?
de az majd nekem lesz érdekes, ha leírom, hogy végül nem felejtettük el G-nek a húsvétot úgy-ahogy összedobni (miután mindenkitől muszáj volt ajándékot kapnia, nem volt könnyű valami tuti nyerőt bedobni, de a kislapát és gereblye azóta is állandóan kézben van.)
hehe.
és azt is idevésem, ahogyan (takony okán itthon voltunk) a vasárnap délelőttön kettecskén jóurammal a tavaly kétnaposan lelevesezett ámde szépszőttes szőnyegünket ráztuk ki együtt (én voltam a tartó, ő rázott, csuda összmunka), letettük még a szőnyegstopot, így nagyot lépett előre a nagyszoba a rendrakási hévben (mint olyan, hátra van a könyvek porolása, akiket inkább most nem számosítok, ránézni is sok, nemhogy)
mi ebben az érdekes.
de nem aggódom, ha eddig jutottál, valami csak volt.