2009. március 28., szombat

hal and dzsa

nagyon édes dolog ez a halandzsa cucc, amit nyom, rá kéne vennem magam a videózására, mert hát mindig is ezt vártam.
az olyan szimpla ugyanis, amikor beszélnek, hiszen beszélni mindenki beszél. (jó az is édes lesz, csakhogy) halandzsázni nem halandzsázik senki, pedig egy teljesen összefüggő, kongruens rendszer, kérdésre megismételhető, hangsúlyozható, vicceket is lehet rajta mesélni.
g ezt meg is teszi, úgyhogy a napjaink egyik alaphangulata adott: sokat rötyögünk.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Később is lehet ilyen élmény, vagy hasonló. Az én gyerekeimnek saját szókészlete volt, kb. kétszáz szó - sajna csak egy részét jegyeztem fel - amivel kommunikáltak úgy 3-6 éves korukban, ebből ilyenek pl. kozd/anya, zdi/apa, sznos/popsi, mankukukakijok/béka, fujkics/gyenge, béna, idétlen és hosszan sorolhatnám. :D

andalgo írta...

ez annyira érdekes, de komolyan! és csak maguk között beszéltek így, vagy mondjuk a családban is? és ikrek? és hogy találták ki?

Névtelen írta...

A családban, de más előtt is használták, ők persze néztek nagyokat. Nem ikrek, de nagyon "össze voltak nőve" kicsikorukban, Leánynak pl. nem csak mi jelentettük a biztonság feltételét, hanem hogy a bátyja is ott legyen. A kifejezések csak úgy jöttek, meg akarták nevezni és valószínűleg nem találták elég kifejezőnek a szót rá, amit eredetileg használták. Tudták pl., hogy a párna az párna, de ők böbböznek hívták. Mert hogy olyan pufók, püfölhető, hurkás. Ezt próbálták megértetni, legalábbis anno. Vagy hangutánzó szavak voltak ezek, pl. az egér cükcük volt. Mert ilyesféle hangot ad ki.