és ismét másnapérzésem van, kell nekem itt ugrálni.
megmérickéltük egymást kölcsönösen az újsütetű védőnénivel, hát elgondoltatott a relatív jóság fogalmán, ő nem az relatíve, de mindegy is.
viszont g 11 és egyharmad kiló és 82 (83) centi, és bátor továbbra is, mely tulajdonságra holnap, a másik rendelőben, az oltás előttalattután is szörnyen szükségünk lesz (mondjuk továbbra is a dokinéni, mint idegen arcú lény feltűnése és közelsége lesz az egyes számú búfaktor, nem hinném, hogy az injekció).
az egész cucc után pedig fölkerekedtem, bekirándultam a városba (bújkált bennem valami széles vigyor, olyasmi, mint amikor a reggeli láz után beérsz a dokihoz, de még egy köhintést sem tudsz előtte produkálni, és mégis kiír egy hétre a suliból, kicsit bűntudatod van, de hazafelé vigyorogva mész az ismét fölfelé induló láz ellenére, ésatöbbi, szóvala széles vigyor a kirándulás-érzésnek szólt, annak a most bemegyek, mindjárt dél, de még így is lelkesek leszek látni engem, és aztán meg simán eljövök, ésatöbbi) jó, másfél évvel ezelőttig lenyomtam vagy 8 évet ott, ésatöbbit meg munkákban, és ma este is háromnegyed órás volt az altatás, de ez akkor így most jó.
és aztán voltam barátimunkamegbeszélni (igencsak ködös dolgok ezek, szóval nemigen van mit gondolni, nemhogy mit írni róla), és végül bekeveredtem a múzeum körúti bioboltba, és
ez a boltos történet amúgy teljesen beleillik a heti dolgokba, a tervezhetetlen terveimbe, mert rájöttem, hogy nekünk mostanában csírákat kellene ennünk, és ennek a legolcsóbb formája tán, ha én itthon.
hát meglátjuk.
megmérickéltük egymást kölcsönösen az újsütetű védőnénivel, hát elgondoltatott a relatív jóság fogalmán, ő nem az relatíve, de mindegy is.
viszont g 11 és egyharmad kiló és 82 (83) centi, és bátor továbbra is, mely tulajdonságra holnap, a másik rendelőben, az oltás előttalattután is szörnyen szükségünk lesz (mondjuk továbbra is a dokinéni, mint idegen arcú lény feltűnése és közelsége lesz az egyes számú búfaktor, nem hinném, hogy az injekció).
az egész cucc után pedig fölkerekedtem, bekirándultam a városba (bújkált bennem valami széles vigyor, olyasmi, mint amikor a reggeli láz után beérsz a dokihoz, de még egy köhintést sem tudsz előtte produkálni, és mégis kiír egy hétre a suliból, kicsit bűntudatod van, de hazafelé vigyorogva mész az ismét fölfelé induló láz ellenére, ésatöbbi, szóvala széles vigyor a kirándulás-érzésnek szólt, annak a most bemegyek, mindjárt dél, de még így is lelkesek leszek látni engem, és aztán meg simán eljövök, ésatöbbi) jó, másfél évvel ezelőttig lenyomtam vagy 8 évet ott, ésatöbbit meg munkákban, és ma este is háromnegyed órás volt az altatás, de ez akkor így most jó.
és aztán voltam barátimunkamegbeszélni (igencsak ködös dolgok ezek, szóval nemigen van mit gondolni, nemhogy mit írni róla), és végül bekeveredtem a múzeum körúti bioboltba, és
ez a boltos történet amúgy teljesen beleillik a heti dolgokba, a tervezhetetlen terveimbe, mert rájöttem, hogy nekünk mostanában csírákat kellene ennünk, és ennek a legolcsóbb formája tán, ha én itthon.
hát meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése